Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Sümegi István: Az igazság szabaddá tesz?
SÜMEGI ISTVÁN Az igazság szabaddá tesz? TALLÁR FERENC ÚJ KÖNYVÉRŐL Higyjünk hát a van-vagy-nincs Úrnak. Mert ő mégis legjobb Kísértet S mert szörnyűséges, lehetetlen, Hogy senkié vagy emberé Az Élet, az Élet, az Élet. Filozófus-berkekben divatos manapság olyan könyveket megjelentetni, amelyekben a szerző egymással inkább vagy kevésbé összefüggő' írásokat közöl. Ezek a könyvek nem egyszerűen csak tanulmánykötetek - ennél szorosabb kapcsolat van a tanulmányok között de nem is monográfiák, azaz - idézem a Magyar értelmező kéziszótárt -, „egy tudományos kérdést teljesen feldolgozó szakmunkák”. Persze nem egyszerűen csak divatba jött ez a „forma”, azért népszerű, mert adekvát keret bizonyos „tartalom” kifejezésére. Tudjuk, a filozófiai rendszereknek vége, nincs olyan filozófiai probléma, amely kimerítően megtárgyalható lenne, marad tehát az esszé, ami különböző - gyakran ad hoc - nézőpontból készít pillanatfelvételeket tárgyáról. Eszembe sem jut vitatni a rendszerek végét állító teóriák igazságát, de ebből még nem következik, hogy nem lehet egyetlen, legalább a körülményekhez képest, kerek egészbe összefogni mondókáinkat, ha ez a mondóka ekképpen összefogható. Sőt, bizonyos esetekben a tartalom még a rendszerek után is monográfiaszerű formát követelhet magának, s megsínyli, ha nem kapja ezt meg. Megítélésem szerint ez történt Tallár Ferenc legutóbbi könyvével, A szabadság és az európai tradícióval (Atlantisz, Budapest, 1999). (Amelyről egyébként már most, a megjelenés után néhány hónappal megállapítható, hogy igazi sikerkönyv. A könyvesboltokból pillanatok alatt eltűnt, és - az itt olvashatóval együtt - három elemző írás is foglalkozik már vele.) A kötet egy meghatározott probléma különböző oldalait veszi szemügyre és egymással összefüggő írásokból áll, amelyekről végigolvasva őket megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen egy könyv fejezetei. Azt, hogy ez nem csupán látszat - gondolhatnánk esetleg arra, hogy a szerző az utóbbi időben történetesen ugyanarról a problémáról írta valamennyi tanulmányát, amelyeket itt összegyűjtött, s így a kötet homogenitása mondhatni véletlen - mutatja az is, hogy csupán függelékként csatlakozik a többi fejezet mellé az a tanulmány, 555
