Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink

nyelvek részérói a magyar nyelvre. Ez - szögezzük le határozottan - abszurdum. Mert ha van nyelv, amelyben a sztyeppéi népek nyelveinek szókincsét keresni lehet, a magyar az - hiszen a magyarság nemcsak érintkezett a sztyeppéi népekkel: a magyar az egyetlen olyan nép, amelyet a sztyeppéi népek a saját képükre is formáltak. A magyar nyelv tehát szükségképpen hemzseg az ismeretlen sztyeppéi nyelvekből eredő jövevényszavaktól. Ennek ellenére nyelvtudományunk egyetlen alkalommal sem merte kimondani azt, hogy valamely idegen eredetű szó közvetlenül a sztyeppéi népek nyelvéből került volna a magyar nyelvbe. Eklatáns példája ennek a »réz« jelentésű avar réz szó és a bizonytalan eredetűként definiált magyar réz »véletlen egybeesése«. De hasonlóképpen nem mutat jóindulatot a sztyeppéi nyelvek irányában nyelvtudományunk akkor, amikor legmagyarabb szavunk, a magyar szó etimológiai vizsgálata kapcsán mintegy elfelejti megemlíteni Muagerisz hun király nevét. Mivel e név bizánci forrásban maradt fenn, a szokásos görög -isz végződés azonnal el is hagyandó, vagyis a hun király neve Muager volt, ami - figyelembe véve a görög hangrendszer inkompatibilitását a magyar hang- rendszerrel, a magyar szó magánhangzóinak változékonyságát (vö. Megyer), végül pedig a bizánci történetírók közismert hajlandóságát az idegen szavak eltorzítására - meglepően pontos megfelelője a magyar szónak. Nos, ha nyelv- tudományunk ilyen nyilvánvaló esetekben is ignorálja a magyar szavak sztyeppéi nyelvekkel való szoros kapcsolatát, akkor mit várhatunk el többi szavunk esetében.

Az tehát, hogy a magyar nyelv hemzseg a sztyeppéi népek nyelveiből eredő jövevényszavaktól, s hogy ezeket elsősorban - de egyáltalán nem kizárólagosan - ismeretlen eredetű szavaink között kereshetjük, minden kétségen felül áll. A megoldásra váró kérdés azonban ennél súlyosabb. E kérdés így hangzik: Vajon ismeretlen eredetű szavaink - amelyek jórészt azonosíthatók a sztyeppéi népek nyelveiből eredő szavakkal - egyszerűen csak jövevényszavak a magyar nyelvben, vagy esetleg az alapszókincs tartozékai? Erre a kérdésre azonban csak tanulmányunk végén tudunk válaszolni.

Lássuk tehát ismeretlen eredetű szavainkat! Kezdjük talán ismeretlen eredetű mitológiai szavainkkal! Mindössze három ilyen szót találtunk: üdére, ördög, óriás. Közülük az ördög legkorábbi nyelvemlékeinkben is többször előfordul.

A különféle emberi tevékenységeket jelölő szavak közül is aránylag kevés az ismeretlen eredetű, ám többségük alapnyelvi: bíró, kém, cinkos, in (»szolga«; vö. ínség, inas), valamint bakó és horka.

Valamivel több olyan ismeretlen eredetű szavunk van, amely valamely emberi relációt jelöl, s e szavak többsége nemcsak egyszerűen nyilvánvalóan alapnyelvi, hanem e kategóriában is fontos helyet foglal el: nő, gyermek, húg, özvegy, hitves, legény, vendég, túsz, kamasz, fattyú, valamint dajna (»testes nő«).

A testrészek nevei, illetve a testtel kapcsolatos ismeretlen eredetű szavak a következők: test, hús, tag, has. nyak, kebel, ököl, hólyag, valag, pöcs, mirigy, ondó, bajusz, seb, üstök (»hosszú férfihaj«); továbbá két betegségnév: himlő és csécs (»kanyaró«), valamint ide tartozik még elme szavunk is.

Ismeretlen eredetű névvel rendelkező természeti tüneményeink esetében igen nehéz lenne megmondani, hogy melyek tartozhatnak az alapnyelvbe, te547