Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink

kintve, hogy az ember természeti környezetből való fokozatos kiszakadásában e szavak egy része fokozatosan kiveszett az éló' nyelvből. Ez nemcsak az alább következő, természeti jelenségekkel kapcsolatos szavainkra vonatkozik, hanem növény és állatneveinkre is. Először is lássuk a konkrétabb értelemben vett természetre vonatkozó, ma is használatos szavainkat: vidék, dér, föveny (első előfordulása: 1055)"’, gyep (1272), gyepű, öböl, rét, síkság, meder, harmat, délibábn, illetve ösvény, lugas, üszők és rög. Továbbá néhány ma már ismeretlen megnevezés: ciher (»bokros terület«), ebes (»mocsaras terület«), fenyér (»füves terület«), linkó (»süppedékes terület«), molva (»mocsár«), gyűr (»domb«), mart (»domb«), zsombék, hiedelem (»-árnyékos, hűvös hely«!), galy (»rög«), s végül gyepűelve (»»gyepűn túl fekvő terület«).

Magától értetődően elég sok ismeretlen eredetű növénynévvel, illetve növényi kategóriával találkozunk: bokor, csender (»cserje«), csádé (»cserjés«), dudva, gaz, gordon (»gaz«; 1226), bükk12, éger, makk, muzsdaly (»kocsánytálán tölgy«), magyal (»molyhos tölgy«), herep (faféle), sás, nád, hínár, Imola (»hínár«; 1193), szeder, vackor, birs, halyag (»hályogfa«), bürök, gyapot, hanga, háporty (»békabuzogány«), csenkesz (»rozsnok«), hérics, gezemice (»pásztor- táska«; 1470), derezle (»nyúlkömény«), kákics (»-szelídcsorbóka«), mázola (»fehér mályva«), lórom (»lósóska«), meténg (»télizöld«), valamint lőne (»télizöld«). Továbbá néhány növénytani kifejezés: becő, inda, rügy, csuma (»rügy«; 1138), siker, csobak (»fagörcs«), geszt (»a gyümölcs fás héja«)13, s végül csutka.

Az állatvilággal kapcsolatos ismeretlen szavaink a következőle:

Gerinctelenek: bogár, csiga, nadály, rüh, atka, sáska, darázs, pőcsik, csere- büly (»cserebogár«; 1395), csótány.

Hidegvérnek: ponty, pozsár (»-ponty«), harcsa, sügér, csík, dévér, compó, durbincs, garda, dörgécse (»durbincs«), gyík, gőte.

Madarak: madár, bagoly, herjó (sólyomféle), guvat, fürj, gyurgyalag, gém, sordély.

Emlősök: hiúz, öszvér, lajhár,juh, kan, tulok, őz, mén, buga (»ökör«), cenk (kutyafajta), gím, bocs, toportyán, denevér.

Továbbá néhány, állatokkal kapcsolatos kifejezés: nyáj, csürhe (eredetileg talán »disznófalka«), dög, nőstény, hím, csüd, pokla (»méh«), begy.

Az ember által készített tárgyak világának ismeretlen eredetű szavai: eszköz, ajándék, fegyver, madzag, rúd, húr, kút, kelme, kendő, condra (»daróc«), edény, üst, deberke (edényféle), orv, erszény, szatyor, kancsó, bögre, kampó, kanál, horog, kece (»halászháló«), szigony, tutaj, nyárs, pányva, heveder, hagymán (»nyereg alatti takaró«), tok, fikarc (»szál«, »fonal«), süveg, mente, higy (»fülbevaló«; 1395), bojt, hegedű, mankó, nyűg, poggyász, kelevéz (fegyverféle; 1273), csák, bocskor, kankó (»szűr«), cölönk (»dorong«), fütykös, celőke (»bot«), dúc, gógány (»vesszőkémény«; 1281), hurka, cipó (1211), góré (»őrhely«; 1565), bitó, felhérc (egyfajta kocsialkatrész), csille (könnyű kocsiféle; 1285), csarnok (1585), galacsin, s végül börtön.

Ismeretlen eredetű mellékneveink száma meglepően nagy, s ezek döntő többsége kétségtelenül alapnyelvi. Lássuk először az általánosabb jellegű mellékneveket: hideg, hűvös, hűs, zord, heves, helyes, ép, szűk, híg, gyér, rövid, nehéz, nedves, nyers, enyhe, siklós), sebes, gyors, lomha, remek, becses, üde, durva, sima, roh (»fekete«), szörnyű, gyatra, csúf, otromba, szupolykó (»karcsú«), rücskös, csempes (»hamis«), ösztövér.

548