Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink

BUJI FERENC

Ismeretlen eredetű szavaink

Egy korábbi tanulmányomban, »A /«dny-szócsalád«-ban1 már idéztem Bárczi Géza mondását, hogy tudniillik '-minél fiatalabb egy szó, annál kevésbé valószínű, hogy származása teljes homályban maradjon, ezért ismeretlen eredetű szavaink jelentős hányadát ó'si szókincsünkhöz számíthatjuk«. Nos, a jelen tanulmány azon szavainkat igyekszik vallatóra fogni, amelyeknek eredete ismeretlen. Bárczi Géza megállapítását azonban mi még kiegészíthetjük azzal, hogy ismeretlen eredetű szavaink jelentős hányada nemcsak azért tartozik ó'si szókincsünkhöz, mert eredete homályban maradt, hanem jelentéstartalma miatt is: ugyanis mint ahogy nemsokára látni fogjuk, ismeretlen eredetű szavaink döntő többségét alapmelléknevek és alapigék alkotják.

A nyelvtudomány származási szempontból három nagy kategóriába osztja a szavakat: egy szó minősülhet alapnyelvinek 3 minősülhet belső szóalkotásnak,3 s végül minősülhet jövevényszónak*. Az ismeretlen eredetű szavakról nyelvtudományunk úgy vélekedik, hogy azok e három nagy kategória valamelyikébe tartoznak, csak éppen ilyen vagy olyan okoknál fogva felderítetlen az eredetük. Ennek több oka is lehetséges:

a) a rokon nyelvek tökéletlen ismerete;

b) e szavak az uráli-fmn-»ugor«-»ugor« alapnyelv tartozékai ugyan, de csak a magyar nyelv őrizte meg őket5;

c) az idegen nyelvek tökéletlen ismerete;

d) e szavak eredetileg valamely ismert idegen nyelvhez tartoztak, ám az adott nyelvből kivesztek, és csak a magyar őrizte meg őket;

e) egy részük belső szóalkotás eredménye, ám ennek folyamata felderítetlen vagy felderíthetetlen;

d) s végül szóba kerülhet az is, hogy »a magyar nyelv mintegy három évezredes önálló története folyamán - elsősorban az ősmagyar korban - bizonyára nem egy olyan nyelvvel érintkezett, és vett át onnan szavakat, amely azóta kihalt, a szókészletét nem ismerjük«8.

Nos, mi ezt A magyar nyelv története címet viselő hatszáz oldalas vaskos könyvben említett egyetlen mondatot sem elégségesnek, sem méltónak nem tartjuk ahhoz a lehetőséghez, sőt bizonyossághoz, hogy a magyar nyelvbe a Kr. e. első évezred derekától a Kr. u. első évezred végéig - vagyis hozzávetőleg ezerötszáz éven át - olyan népek nyelveiből kerülhettek át tömegesen jövevényszavak, amelyeknek a magyar nép a tőszomszédságában vagy éppen politi- kai-társadalmi-kulturális kötelékében élt, sőt amelyeknek keretében a magyar nép halász-vadász gyalognépből jellegzetesen sztyeppéi, lovasnomád néppé vált, végül pedig amelyeknek nyelvemlékei gyakorlatilag nincsenek. Már545