Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink
pedig a legóvatosabb feltételezés szerint is joggal gyaníthatjuk ismeretlen eredetű szavaink között azokat a jövevényszavakat, amelyeket a mára már gyakorlatilag nyomtalanul kihalt sztyeppéi nyelvekből vett át a magyar nyelv. Hogy ezzel szemben nyelvészetünk ismeretlen eredetű szavainkat még csak lajstromba sem vette, az egészen egyszerűen megdöbbentő'. Ismeretlen eredetű szavainknak egyetlen kutatója nem akadt, egyetlen tanulmány nem foglalkozott ezekkel, só't egyetlen fejezetet sem szentelt e figyelemre méltó mennyiségi! és még inkább figyelemre méltó minó'ségfí kategóriának egyetlen könyvünk sem. Ismeretlen eredetű szavainkat a hallgatás fátyla borítja. Ismeretlen eredetű szavainkat azért borítja a hallgatás fátyla, mert a legóvatosabb feltételezések szerint is a kihalt sztyeppéi nyelvek felé irányítaná a kutató figyelmet. Nem számolni azzal, hogy több száz olyan jövevényszó van a magyar nyelvben, amelyek a kihalt sztyeppéi nyelvekből (szkíta, szarmata, hun, avar) erednek, aligha tekinthető másnak, mint tisztességtelen hozzáállásnak. A magyarság ugyanis e népek keretében, e népek roppant erős befolyása következtében vált azzá a harcos-nomád->.kalandozó« néppé, amilyennek Európa megismerte a IX. században. Amennyiben őseink azok a finn-»ugor« halászó-vadá- szó emberek voltak, akiknek történelemtudományunk tartja őket, akkor történelmünk kétségtelenül legjelentősebb fordulatát - jelentősebbet, mint ami a Kr. u. IX-X. században zajlott le - e népeknek köszönhetjük. Éppen ezért nem lehet elég nyomatékosan hangsúlyoznunk: a sztyeppéi nyelvekből - és elsősorban itt a korai sztyeppéi népekről van szó - a magyar nyelvben több száz jövevényszónak kell lennie, legalább annyinak, mint amennyi szláv vagy germán jövevényszavunk van, hiszen a szláv vagy germán hatásra bekövetkezett kulturális ugrásunk mértéke össze sem hasonlítható annak a kulturális ugrásnak a mértékével, amelyet a sztyeppéi népekkel való megismerkedés idézett elő a magyarságban. És itt álljunk meg egy pillanatra. Az aktuális feltételezés szerint ezek az ismeretlen sztyeppéi nyelvek - elsősorban a korai sztyeppéi népek nyelvei - egyrészt iráni eredetűek voltak, másrészt pedig török nyelvek.7 Ám ha e megállapítás igaz lenne, akkor a magyar nyelvben százával kellene honfoglalás előtti iráni szavakat találnunk, s ha nem is ennyi, de hasonlóképpen sok török eredetű szóra kellene bukkannunk. Ám az arány éppen a várható fordítottja, és különösen iráni jövevényszavaink mennyisége szánalmasan kicsiny, úgyhogy teljes biztonsággal kizárhatjuk a sztyeppéi nyelvek iráni voltát. Tehát éppen a magyar nyelv bizonyítja annak a régóta vitatott, meglehetősen bizonytalan lábakon álló feltételezésnek az ellenkezőjét, miszerint a korai sztyeppéi népek iráni nyelvet beszéltek volna.8 Nem, e népek egy ismeretlen nyelvcsaládba tartoztak, amelynek - úgy tűnik - minden egyes tagja kihalt, viszont e nyelvek a körülöttük és közöttük élő népek nyelveibe (vagyis a török, a magyar, a szláv és nyilvánvalóan a finn-»ugor« nyelvbe9) számtalan szót exportáltak. Ezek azonban e nyelvekben ismeretlen eredetűekként vannak regisztrálva. Ám - immár a magyar nyelv vonatkozásában - ez nem ok arra, hogy az e nyelvekből származó szavak jelentős, pontosabban nagy, sőt hatalmas számát nyelvtudományunk ignorálja, éspedig ignorálja még a puszta feltételezés szintjén is - és egyáltalán ignoráljon mindenféle befolyást e 546
