Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Czeslaw Milosz: A te szavad; Descartes utca; Folyók; Nem az enyém; Pelikánok (Costa Rica) (versek)
CZESLAW MILOSZ A te szavad Átkozd meg az elmúlást. Igaztalanul van kimérve ránk - Kérleld az Isteneket, adjanak könnyű halált. Ami vagy, az a kevés ambíció, vágyakozás, meg álom, nem szolgált rá a büntetésre, az elnyújtott agóniára. Nem tudom, mit tudsz tenni egymagad, látva mások halálát, lánggal öntözött gyerekekét, söréttól sebzett asszonyokét, s a vak katonákét, ami hosszú napokon át tart, itt, most és temelletted. Otthontalan a te részvéted és néma te szavad, és félsz az ítélettől, mivel semmit se tudtál tenni. Descartes utca A Descartes utca mellett Mentem le a Szajnához, ifjú, barbár utazó, Akit félénkké tesz, hogy itt lehet a világ fővárosában. Sokan voltunk: Jassyból és Kolozsvárról, Vilnóból És Bukarestből, Saigonból és Marrakesbó'l. Szégyenkezve gondoltunk hazai szokásainkra Amiről nem volt szabad beszélni senkinek: Hogy tapsolunk a szolgálónak, s mezítlábas lányok szaladnak, Ráolvasással osztjuk szét az ételt, Az urak s a cselédség kórusban mondanak közös imát. Magam mögött hagytam a felhős tartományokat, Beléptem az egyetemes szférába, álmélkodón és vágyakozva. Később a jassy-i, kolozsvári, saigoni és marrakesi diákok Közül sokat megöltek, mert el akarták törölni a hazai szokásokat. Még később társaik kerültek uralomra, Hogy ők gyilkoljanak a szép egyetemes eszmék nevében. 4
