Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám - Erdélyi Erzsébet-Nóbel Iván: "A század, melyben éltem, örök anyajegyem"

civilizációs feltételek között, de ez így jó, hiszen nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.- A „fültövig cigányfekete haj” (Önarckép hegyezett ceruzával,) mára már őszbe csavarodott. A Roncsol László által romantikusnak mondott költő meg- őrizte-e ezt a vonását ötvenedik születésnapjára is?

Nekem személyesen a 19. század romantikájával sincs gondom. Mi gondom is lehetne Byronnal, Shelleyvel, Hugóval, Vörösmartyval, Delacroix-val, Liszttel, Verdivel, Wagnerrel? Számomra minden örök értékű alkotás modern, mi több, egyedül csak az modern. Világos, hogy egyetlen irodalmi, művészeti irányzat sem zárja ki a „modernséget”. Elmondtam már, hogy a század, melyben éltem, örök anyajegyem... Minden egyebet az idő dönt majd el... De bizonyos - lelki-közérzeti-hitbeli — értelemben mindhalálig, s azon túl is szeretnék, jó lenne „romantikusnak” — ami majdnem azt jelenti: „normálisnak” - maradni.

Dunaszerdahely, 1999. november 22.

906