Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám - Paizs Tibor: A boldog bűn

megvilágosodást, amelyben az istenek egy-egy adott pillanatban részesítik kiválasztottaikat a bűnös és gyönyörűséges gyötrelemre.

Kora húsz éves volt ekkor, egy kiadónál dolgozott gyakornokként, ahonnan nászajándékba egy kéthetes beutalót kapott egyik mátrai vállalati üdülőbe. Az olcsó jeggyel csak külön szoba járt, a WC és a fürdő' a folyosó végén volt. Korának egy este ki kellett mennie, s ahogyan az egyik szomszédos szoba előtt elhaladt, kihallotta a szerelem hangjait. A gyönyör véglete sikon- gásai felgyújtották Kora képzeletét, és iriggyé tették: O miért nem részesülhet a rendkívüliség eme csodájából?

Ekkor ízlelte meg a tudást, hogy aztán majd ezen méljen meg mindent, emiatt forduljon el mindentől és találja mindenik szerelmes együttlétét érdektelenül laposnak. Fölöttébb ritka, hogy egy röpke folyosói hallgatózás, egy futó benyomás ilyen maradéktalan feldolgozást nyerjen és ilyen maradéktalan intenzitással alakuljon át mindenestül céllá és törekvéssé. Kora, a szerető, mindvégig ebből az élményből élt és ebbe nem egyszer csaknem belehalt.

Ez mérgezte meg házaséletük kútját is. Gondoljuk el őt iíjú férjével való szeretkezése után, vélt boldogsága közepette a mosdóba igyekezve, mezítláb, a tomporáig érő kibontott fekete hajával, könnyű hálóingben, amint rádöbben, hogy ami imént férje és őközötte történt, az csak silány utánzat, meddő igyekezet, hisz az élet az forróbb, a vágy égetőbb, a szerelemhalál fájdalma hatalmasabb. E néhány révült folyosói pillanatban döbben rá, hogy nem szereti a férjét. E felismeréstől fogva élete megpróbáltatás volt. Úgy érezte, mintha az árnyak völgyében járna, sivatagban, amelyet megfertőztek.

Kiábrándultságában anyja elől is eltitkolta, s beállt példamutató, sőt mártír feleségnek. Gyerekeket szült, hat év alatt hármat. Ok lettek családi életműve. Mindeközben persze bonyodalmai is akadtak, de ezek mindenike a szellem és az irodalmi látomás komplikációiból származott. Kora e kiábrándultságot követően vált íróvá. Szép lelkét a remetei lét kemény vonásai kon- túrozták, de nagylelkűsége azért olykor hozzáférhetővé tették őt barátai számára.

Érzékeny, szenvedélyes, akaratos és úgyszólván azonnali barátkozásra képes ember, nem mindennapi jelenség volt. A nőkben talán még nagyobb vonzalmat ébresztett, mint a férfiakban, határozott, de semmiképpen nem színárnyalatok nélküli tiszteletet keltve bennük. Olyanforma tiszteletet, amely nem holmi homályos előítéletekre épült, mint ahogy általában történni szokott, hanem kizárólag rendkívüli személyiségének szólt. Annak különlegességeire és furcsaságaira irányult, s ily módon alig különbözött a vonzalomtól. Ha karaktertanulmányt lenne szándékomban írni róla, avagy Kora bemutatását e célra akarnám felhasználni, úgy lényének két világosan elkülönülő komponensét emelném ki: realitásérzékét és romantikus hajlamát. E jegyek alapján személyisége is élesen és pontosan kettéosztódott, noha elhatárolódásuk kétségkívül csupán hosszú benső küzdelem végeredményeként jött létre.

Ábrándokat szőtt egy boldog és mesésen szép családról, amelyben a szülők, ő meg a férje, megejtően bensőséges, gondok nélküli kiegyensúlyozottságban fonódnak össze a szerelem áldásával, míg gyermekeik, e gyönyörű babák szelíd játszadozásban nemzőik mintájára cseperednek jóságos és szeretett felnőttekké. A valóságban viszont minden másként történt: ki885