Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - László Zsolt: A Budai úton (vers)
ahol szégyen kicsinyeim kénytelenek lesznek törődni majd apuka szégyenérzetével is - Abban a világban ahol interneten szörfözik a legelső és a legutolsó részlet a sejtektől a galaxisokig terpeszkedő információs térképen ott ahol már nem lesz talán jelentősége annak ki-kitől mi-miből származik de a virtualitásnál erősebb lesz még mindig a szégyen - Mivégre neveltem akkor lepkéket? Miért cumiztattam kutyakölyköket? Miért szaporítottam ikrából halakat? És... Azért hogy lámpaoltás után az első fölriadásig álomtalan tömbök szoríthassanak agyon Apró kavicsok fröcsögnek cipőm alól Ez itt megint a Budai út az idők kincsesládikájában ahol nem lehetett emlékezni ahol most felejteni sem lehet... ennyit tudok itt az új évezred peremén ha már vagyok és ezen az úton legalább ma virággal öntözik magukat a fák -
