Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - László Zsolt: A Budai úton (vers)
mert a pofák és a pofázok sorfalai mögül nem fogok semminek az avatásába a volt Vöröshadsereg úton a Budai úton a fogakat izmokat csíptető fogókkal is haraptatott bó'r-büdös idó'-zűrös helyeken - Tündérsüveg és gesztenyevirág a mindenem... Farkasként zabálták föl egymást azok a honi társak a korlátokon mindenki átköpött aki csak tudott szégyenérzet nélkül célozni és sokuk akkorát markolt a vallott asztagból hogy onnan már lopni sem lehet... Tündérsüveg és gesztenyevirág a mindenem A megfeszített Krisztus hangtalanul befelé sírt A pénzen váltott jóság éhséget és hiányt adott - Meneteltek-e itt légiók?... A Natasák Rózsikák levetett bugyikája izgat-e még valakit mint emlék? a szabad szex a cola és az amfetamin demokratikus reklám-rendjében ahol papírforgót árulhat eszméletét hagyottan a „philos” és a trógert nem csókolja szájon sem a bluestól vacogó harmonika sem a gumibot A megfeszített Krisztus hangtalanul befelé sír és a Budai úton virággal öntözik magukat a fák - Lepkéket neveltem és elrepültek Csak annyit láttam hogy merre - Kutyakölyköket tápláltam cumisüvegból és elkóboroltak Csak annyit tudok hogy mikor - Az akváriumban ivadékot szaporítottam és az ikrákból sok kicsi hal lett hogy egymást befalhassák És nem válaszolhattak hogy miért - A földbe palántát gyökereztettem hogy a termésnek örülni lehessen de elverte a jég A maradékot megélhetési bűnözés emésztette föl - És megalázottnak érzem magam ha akart és tervezett gyermekeim szájáról süket-némát játszva olvasom a vágyakat ismerve már a víz- és csatornadíj számla végösszegét és a világbéke összes áldásos hatásait - Ezeket ismerve szégyellem a jövőt 881
