Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - László Zsolt: A Budai úton (vers)
LÁSZLÓ ZSOLT A Budai úton Bólogató gesztenyefák között mézdús illatfelhőd tavasza kísér sétány aszfalt-faló estében a kollektív nyomor és együgyűség bóbitás díszmadarai elköltöztek innen vagy fészküket szétkaszálta a vonatok zakatolása a mozdonyok távoli tülkölése vagy a történelem másnapos gyomrából pöffenő böfögés - Budai út... királyok proletárok polgárok félig útjai évadok tapodásai és nyomai nyomaikba léphetek azokkal együtt akik ma itt sétálnak Aki ma itt sétál mégis ment menekít menekül vagy csak menetrendszerűség sietteti A volt szovjet laktanyák mohos kövei mellett az enyészet maradéka is Botond buzogányaként üt és szakít réseket az emlékezés koponyáján A söröző' teraszáról láthattuk az orrba-szájba véres igazolásig vert kiskatonákat a fó'-tiszt hajlandóságaként Itt kegyelmes „Rozik” alfelüket simogatásra és egyébre adták szumkáért porszívóért tömeg-benzinért és mindenért amit kelet sugarai tapogató nyúlványai elértek Budai út Tündérsüveg és gesztenyevirág... Nem megyek nem jövök a Budai út csak visz Bennem mint malomban a megó'rölt magokból le és föl folydogál az események lisztje és az oly mindegy és az oly fölösleges és az oly isteni és az oly furcsa és ez oly más vagy „miegymás” mint a rák burjánzó orgánum-gyilkossága - A nem keresett krajcárok egyikeként miután elgurult „56” újra elóderült fiadként fogadni tudhatsz és merhetsz már Apám úmádból fölötted turbékoló galambokkal
