Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Benke László: A szülőhely körül
A szakasztókba terített fehér ruhákat liszttel vékonyan behintette, s a gyerek kíváncsiskodó kérdésére, hogy mikor lesz kész, nevetve válaszolta:- Majd ha csöpög a padlás! - S izzadó homlokára mutatott. - De ne félj, nem csöppen bele! - törölte le köténye sarkával a verejtékét. Mihelyt a teknó' oldaláról szépen levált az eldagasztott kenyértészta, két tenyerével és egy lendületes mozdulattal kiszakasztott egy darabot, s áttette a szakasztóba; a szakasztó ruha mind a négy sarkával rögtön betakarta, nehogy megfázzon a kelő kenyér. Ezt a műveletet négyszer ismételte meg. Ha pompost is sütött, az volt az ötödik. Dagasztás közben tilos volt kinyitni a konyhaajtót. Ha már mind a négy-öt szakasztóban szépen megkelt a kenyértészta, s elkészült a legkisebbik, a pompos, meg a lángosnak való is, s a kemencében javában izzott a parázs, hosszúnyelű szenvinnyóval húzta ki a kemence ajtajába az izzó parazsat. Fogta aztán a pemetet, a bot végére kötözött kukorica csuhét, egy odakészített nagytál vízben megnedvesítette, bedugta a forró kemencébe, s az alján maradt hamut szétkotorta a kemence oldalába, hogy ne tapadjon bele majd a kenyérhéjába. A sütőlapátot rátette a kemence elé helyezett téglára, a lapát kerek fejét liszttel finoman behintette, s előbb a lángosnak valót, a másfél-két- ujjnyi vastag tésztát vetette be a forró kemencébe. Az volt ám az ünnep! Kenyérsütéskor a gyengére sült, három-négy részre szakított, sült hagymás zsírral megöntözött, bőségesen betejfölözött lángos volt a nevetős kedvvel elfogyasztott reggeli.- Tudom én istenem, a bátyád is megenné! - mondta Anyja. Ezt mondta kacsintva Apja is, ha a friss kenyérillatot árasztó melegben meg tudta előzni Anyját a sóhajtásban.- Küldj neki egy darabot, mama! — mondta nevetve, s úgy nyújtotta előre nyakát az asztal felett, mint egy csínytevő gyerek, aki akkor is megkockáztatja kijelentését, ha fél egy kicsit, hogy rögtön kap egy nyaklevest.- Miért? Ti nem azt akarjátok, hogy együtt legyen a család? Anyja sohasem fogyaszthatta el nyugodtan a lángosát; a szakasztókban szépen megkelt, felpúposodott, négy kenyérnek valóval kellett törődnie. Két tenyerébe fogta a szakasztót, tartalmát egy gyors mozdulattal kidöntötte a sütőlapátra, s aztán alulról felfelé négy mozdulattal keresztet rajzolt a puha anyagra, mutatóujjával pedig úgy tett pontot a közepére, mint aki azt mondja:- Jól van, csak így maradj! - A sütőlapáton domborodó előtt mélyen meghajolva fogta meg a lapát nyelét, s a parázs felett a nyers kenyeret bevetette a kemencébe. így tett mind a néggyel. Középre a legkisebbet, a pompost helyezte. Mikor a kenyerek felmagasodtak, piros-barnára sültek, a kemence ajtajából előbb kiszedte a szenet, majd a kenyereket, s aztán ahogy magához ölelte a kerek és meleg kenyeret, kézéiben késsel bocsánatot kérő szavakat rebegett: — Jézusom, Krisztusom segíts meg minket. — Rárajzolta késével a keresztjeiét, aztán határozott mozdulattal megszegte a gőzölgő testet.- Ezt szeretem legjobban — mondta a ropogós gyürkére, s amíg megette, leült egy kicsit. Eközben a gyerek azon tűnődött, mi volt az a kis remegés, mely átjárta valamennyiüket. Benne volt a kenyeret szegő mozdulatban, ahogy a késben, aztán a kenyérben; Anyjában, Apjában s a gyerekben is benne volt. 846
