Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Cseke Ákos: Pragmatizmus és megkerülés
telt frázisai. Mindez persze akár igazi szellemi csemegét is ígérhetne, hiszen, ha a pragmatizmus Dewey-tól Rorty-ig antieszencialista filozófiaként határozza meg magát, akkor a kérdés magától adódik: hogyan lehetséges a pragmatizmusba bevezetést írni? Hogyan lehetséges megalapozni egy megalapozás-ellenes gondolkozásmódot? Olyan logikai csapda ez, rögtön az elején, amit illett volna Rortynak komolyan vennie, ám hogy ezt nem tette, az feltehetően annak a jele, hogy - jó pragmatistaként - nem kívánt belekezdeni egy elbeszélésről szóló elbeszélésbe, inkább rögtön nekivágott könnyed diskurzusának. Az is jellegzetes azonban, ahogyan belekezd ebbe a bevezetésbe: a könyv címe és minden alcíme valami ellen szól (megismerés helyett remény, igazság valóságmegfelelés nélkül, világ szubsztancia vagy lényeg nélkül, etika egyetemes kötelességek nélkül), első' mozdulata is rögtön védekezés, Russel pragmatizmus-kritikájával szemben. S ez nem csupán a Bevezetés bevezetésének a sajátossága, hanem az egész írásé; könnyen leleplezhető' logikai ellentmondások, megalapozatlan kijelentéssorok, illetve állandó védekezési és ezért támadási kényszer: mindez, úgy tűnik, az egész tanulmány visszavisszatérő problémája. II. Mivel a metafizika történeti képződmény, ezért metafizika-ellenesség csak történetileg lehetséges. A történetiség azonban már mindig megalapozás. Aki tehát - mint Rorty - történetileg akar leszámolni a metafizika megalapozás- ellenességével, az a megalapozás-ellenesség megalapozását kell, hogy elvégezze. Ez, ha belegondolunk, igen nehéz feladat, tele megoldhatatlannak tűnő logikai csapdákkal. Olyan filozófiát feltételez, ami látszólag teljességgel történeti jellegű, ugyanakkor történetiségének nagyrészt tagadó jellegűnek kell lennie. A történeti tudat a történelemnek való ellenszegüléssel jár együtt és a megalapozatlanság ennek a történeti tudatnak a következménye: mivel eddig senkinek sem sikerült a megalapozott bizonyosságot elérni, ezért az nem is létezik. Ha azonban nincsen bizonyosság, akkor csak vélekedések vannak (doxa és episztémé régi metafizikus kettőse ez); a történetileg megalapozott megalapozatlanság viszont kihat a történeti tudatra is, amely ezáltal felhatalmazva érzi magát arra, hogy a történelemről - éppúgy, mint másról - ne feltétlenül tegyen megalapozott kijelentéseket. Ha logikusan tovább követjük Rorty álláspontját, akkor nyilvánvaló, hogy amennyiben a történelemről nem kell jól megalapozott kijelentéseket tenni, akkor a történeti tudat, amire a megalapozatlanság megalapozásként hivatkozik, teljességgel esetleges, így ennek nem lehet következménye a megalapozatlanság. Egy megalapozás-ellenes (antiesszencialista) filozófia, ha komolyan veszi önmagát, akkor képtelen közvetlenül a metafizika kritikájává válni. Nem tud a metafizikával szembenézni, csak megkerülni tudja. A Megismerés helyett remény azonban, mint címe is jelzi, csak valamivel szemben, azaz a metafizikával szemben, a metafizikához képest tud gondolkodni. A pragmatizmushoz itt a metafizikai kényszerképzetekből való kigyógyulás vezet el. Ha viszont a pragmatizmus metafizika-utáni gondolat- kísérlet, ami megalapozatlansága miatt nem érvelhet a metafizikával szemben, akkor az írásnak két alapvetően ellentétes irányelvet kellene követnie: a metafizikával szemben kellene megfogalmazni egy új filozófiai irányt, 90
