Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 9. szám - Solymossy Péter: A méltatlanul mellőzött brit történész
SOLYMOSSY PETER A méltatlanul mellőzött brit történész CARLILE ALYMER MACARTNEY Az 1956-ban megjelent munka kilenc fejezetének magyar fordításban való kiadását az 1989-ben bekövetkezett események tették lehetővé 1993-ban Magyarországon. Sajnálatos tény azonban, hogy a teljes mű mind a mai napig nem jelent meg és nem vált ismertté a magyar olvasóközönség számára. Sem angolul, sem magyarul. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ez a könyv több szempontból is megérdemelné az itteni, magyarországi utánnyomást, illetve újra kiadását, még ha angolul is történne ez meg. Egyrészt azért, mert így mind a történészek, mind a történelem után érdeklődőknek alkalmuk lenne megismerkedni egy olyan nyugati, angolszász történész szemléletével, aki - a legtöbb nyugati kollégájával ellentétben — elmélyült a magyar viszonyok tanulmányozásában, aki óriási tárgyi tudására támaszkodott könyve megírása során, s aki törekedett egy elfogulatlan állásfoglalásra a magyar történelem vitatott vagy mesterségesen eltorzított kérdéseiben. Igyekezett elkerülni azt az érzelmek vezérelte hozzáállást, amely a tárgyilagosságot és a tényszerűséget félretéve egy bizonyos, a .győztesek” szemléletével megegyező képet közvetített, illetve propagált az új generációk befolyásolása, agymosása érdekében. Ezen szakszerűtlen, a nyugati könyvtárakban fellelhető, csaknem kizárólag ilyen alacsony színvonalú „munkák” vagy inkább politikai pamfletek tengerében feltűnően egyedül áll Macartney könyve. (Ez egyben utalás is arra a hatalmas feladatra, amely a magyar történészekre és a magyar politikai vezetésre vár a nyugati országokban Magyarországról kialakult mostoha kép helyesbítésében.) „Tárgyilagos” angolszász történészek munkái hemzsegnek a hibáktól és a félreértelmezésektől. Eubank1 például így ír Kárpátalja „bekebelezéséről”: „Március 15-én a kora reggeli órákban magyar csapatok segítettek kiradírozni Ruténiát, Csehszlovákia keleti maradékát. Hitler invitálta a magyarokat, hogy elfoglalják ezt a stratégiai területet. Horthy tengernagy örömmel fogadta el a zsákmányt.”2 A szakértő Eubank még hozzáteszi: „Több mint egymillió szlovák és rutén lett magyar, anélkül, hogy tiltakozhattak volna.”3 Egy másik elismert történész E. H. Carr4 Trianonnal kapcsolatban kisebb igazságtalanságokról tesz említést. („A nagy múltú Magyar Királyság, melynek 17 millió [sic!] lakosának csak kicsivel több mint a fele volt magyar, az etnikai részeire esett szét. A trianoni békeszerződés megerősítette Szlo792
