Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Szabó Zoltán: "Lila titok"
jelzővel egészülnek ki, ezzel a szöveget állandó ritmikus hullámzásba kényszerítve. A valódi, vagy képzelt tájszavak, és a bányászati szakszavak használata fűszerezi meg a szöveget azzal a szénpor-, és szalonnaillattal, mely átjárja a művek minden sorát, a szereplők minden kurta megszólalását. A novellák balladai hangulatát az elbeszélésmód szaggatottsága is fokozza. Az emlékezés folyamatára hasonlító történetmesélés során egyes epizódok vázlatszerűen elnagyoltak maradnak, míg néhány jelenet aprólékosan ki van dolgozva. Ezenkívül a leírások gyakori használata is megszakítja a történet lassú folyását, ezzel is a cselekményről a hangulatra terelve az olvasó figyelmét. Az ismétlés az egyes elbeszélések különös atmoszférájának másik fontos alkotóelemei. Rótt Józsefnél, a romantikus balladai hagyományokkal ellentétben az ismétlés nem elsősorban költői eszköz, nem a mű dallamosságát, zeneiségét akaija megteremteni. Az író leginkább a történet bizonyos helyszíneinek, cselekvéseinek ismétlésére helyezi a hangsúlyt, és nem fordít különleges figyelmet arra, hogy ezek a visszatérő elemek a szövegszinten is megmutatkozzanak, vagyis a történet bizonyos elemeinek visszatérését nem mindig kíséri a konkrét szöveg újbóli felbukkanása. A párbeszédek alkalmazása, illetve használatuk korlátozása is a nyomasztó, füstös légkör megteremtését szolgálja. A végletekig sűrített dialógusok, az egyszavas kérdések és válaszok, melyek a történet kiemelt pontjain szerepelnek, nemcsak a szereplők lelki világát fejezik ki szemléletesen, hanem a cselekményt is átlendítik a leírások által emelt sáncokon. A novellák szereplői, és a lefestett helyszínek is magukon viselik a balladák tipikus jegyeit. Arany János verseiben feltűnő arcok és tájak köszönnek vissza Rótt műveiben, a romantikus költő legszebb műveiből megismert homályos és mindent szürke hamuként ellepő érzés kísért. Ezek a kellékek nagyon sok esetben az atmoszféra megteremtésének szolgálatába vannak állítva, végső formájuk kialakításában nem a valósághoz való hűség, hanem a hangulat alátámasztásának igénye az elsődleges szempont. így születik meg Magasztos Matild alliteráló személyisége, Sustorgó Zsuzsánna alakja, vagy a Szomjas Vájár mindig széntől fekete, alkoholgőzös söntése. Ezeknek az eszközöknek a segítségével kelnek életre azok a mondatok, amelyek az olvasás legemlékezetesebb pillanatait szerzik. így lehetséges az, hogy az egyes novellák élén álló bekezdések életképeikkel, a szavak erős zeneiségével megalapozzák a történet cselekményének atmoszféráját. ,A veres orrú, bagószagú fogatosok a bakon állva ostorozták az ökröket; azok fölemelt fejjel bőgtek, rántottak néhányat a minden eresztékében recsegő szekéren, aztán végleg megrekedtek a bugyorgó iszapban.” ... ,fAintha iszonyú földcsuszamlás szakította volna ketté a völgyben meglapuló bányászfalut: míg a fazsindelyes, hegyes tornyú templom túlsó oldalán kormot pöfögő erőgépek és munkások nyüzsögtek a porig rombolt utcákon, addig a közeli domboldalon álomittas békében henyélt a szebb napokat megélt bányászkolónia.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok soij áznak a műben, amelyek plasztikus, de fel villanásnyi életképeikkel egy szociofotó dokumentáló jellegét, és egy romantikus ballada erős, a köznapitól elszakadt irodalmiságát ötvözik. A mű az imént felsorolt jó tulajdonságai ellenére sem tudja maradék733
