Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Szabó Zoltán: "Lila titok"
SZABÓ ZOLTÁN „Lila titok” RÓTT JÓZSEF: A KÁNYAHARASZT BALLADÁJA Az igazán értékes művek elemzése nagyon nehéz feladat. Vizsgálhatjuk a mű stiláris szerkezetét, a szóképek, költői eszközök használatát, vagy akár behatolhatunk a mű jelentésvilágának mélységeibe is anélkül, hogy közelebb kerülnénk ahhoz az alkotóelemhez, mely varázslatossá, mindenki számára érthetővé, érezhetővé formálja az adott szöveget. A hangulat ez a megfoghatatlan összetevő', az alkimisták titkos komponense, amely aránnyá, irodalommá változtatja a holt betűket. „A hangulat tudatunkat viselkedésünket befolyásoló, aláfestő érzelmi állapot.” Belső' változást azonban nagyon sok minden kiválthat: egy illat, egy szín, egy hangfoszlány, bármi, amely valaha átélt érzéseket idéz fel elménkben. Ezeket a való világból kapott utalásokat, amelyek legtöbbször nem konkrét emlékeket hívnak elő', hanem az átélt események alatt fennálló testi-lelki állapotot elevenítik fel, nagyon nehéz szavakká, mondatokká formálni. Az író legnehezebb feladata, hogy szabályokat keressen, melyek alapján egy érzés szöveggé kódolható, úgy, hogy az olvasó a dekódolás folyamata során ne csak megértse, hanem meg is érezze a szövegbe rejtett valóságot. Rótt József A kányaharaszt balladája című novelláskötetében a történetek epikai vázának felépítésén kívül a hangulati elemek megalkotásával próbálja meg lefesteni egy képzelt bányászkolónia lakóinak összeszűkült, sivár, mégis végletesen emberi mindennapjait, így olyan atmoszférát teremtve, melyet a könyv hátoldalán, a novellákat az olvasó figyelmébe ajánló Juhász Ferenc csak jila titok”-ként emleget. Az író, ahogy kötete címében is utal rá, a romantikus balladai hagyományokat követi, az ebben a műfajban felállított szabályokat felhasználva, és újraértelmezve próbálja meg novelláit érzékletessé varázsolni. A művek egyik meghatározó jellemzője a leírás, mely végighömpölyög a könyv szinte minden oldalán, hogy egy természeti képet, emberi arcot, vagy utcarészletet több hasonlattal, több nézőpontból szemlélve, szinte képkockákba zsúfolva mutassa be a történetet. A leírások gyakorisága és az azonos valóságot leíró képek halmozása zsongó érzést vált ki, szédítő hatással van az olvasóra, amivel szinte beleringatja a szövegbe, hogy átadja a történetek lassú folyásának. Hasonlóan nagy hangulatteremtő szerepe van a műben a szóhasználatnak. A hangfestő, hangutánzó szavak gyakori alkalmazása a távoli, tudaton túli világba repíti az olvasót. A főnevek szinte minden esetben valamilyen 732
