Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Fröhlich Ida: Ígéret és beteljesedés
amellyel áldozatul szánt fiára készül sújtani. Az ’Izsák megkötözése’-jelenet előzménye nem világos isteni kinyilatkoztatás, hanem Ábrahám őrült hallu- cinációja, melyben Egyistene hangját véli hallani: valójában azonban azért áldozná fel Izsákot, hogy Ismáelt mentse Sára bosszújától, aki már kémeket küldött az elűzöttek után. Bitó regényében széttöredezik a bibliai elbeszélés szála. Egyébként is, minden egészen másképp történt, mint ott, és mindennek éppen az ellenkezője az igaz. Hőseit emberi fondorlatok, kétség, saját bűneik irányítják, valamint Ábrahám kétségbeesett és őrült kísérlete egy esetlegesen bekövetkező gonosztett elhárítására. A szereplők tulajdonságai is megváltoznak: a jámbor Lót a regényben hiú és gonosz cselszövő. Sára hajdani legendás szépségét ugyan felemlegetik néha, többnyire azonban mint kellemetlen természetű, széteső testű öregasszony jelenik meg. Az egyetlen tiszta lélek és nyugodt pont a regényben Hágár, akinek az író nem említi gőgjét. Angyali jóságú teremtés, aki derűsen, megértéssel, és zokszó nélkül viseli el az ura által igazságtalanul rámért legkeményebb sorsot, az elűzetést. Valójában ő Ábrahám méltó páija. A címadó történet, Ábrahám és Izsák története a könyv terjedelmének mintegy felét teszi ki. A rész lezárója Ábrahám víziója az újszövetségi Apokalipszis stílusában a jövőről, az emberek között dúló véres és kegyetlen harcról, és töprengése arról, melyik fiának elvesztése akadályozta volna ezt meg (nóta bene: a Biblia sok viszályról ad számot, az Izsák és Ismáél leszármazottai közöttiról azonban nem). Ábrahám kívánsága, hogy fiának Isten egyazon asszony méhéből támasszon két fiat: „egyet, aki által beteljesül mindaz, aminek Jelenéseim által be kell teljesülnie, és egyet, akinek leszármazottai által, ha Isten megelégelte az átkából fakadó csapásokat, bekövetkezzék a tervei szerint békesség ideje...” A regény második részében Izsák és egyetlen szeretett felesége, Rebeka iker-fiainak történetét olvashatjuk. Jákob és Ezsau azonban éppen úgy viszálykodnak egymás között, mint Ábrahám bonyolult családi hátterű gyermekei. A regényben történik ugyan említés az Ezsau és Jákob közötti egyenlőtlenség bibliai okáról, az ikrek születése előtt Rebekának adott isteni kinyilatkoztatásról, amely szerint a fiatalabb fiú uralkodni fog az idősebben (a bibliai történetben ez indokolja Rebeka tevékeny segítségét a kiválasztott Jákob sorsának furfangos egyengetésében), a regény szerzője azonban a békesség és az egyenlő esélyek híve, így minden szimpátiája a derék és becsületes Ézsaué, akit Izsák választott fiának nevez. A befejezésül olvasható újabb vízió Izsák történeti visszatekintése az emberiség őskorától a saját idejéig. Izsák végkövetkeztetése a történeti példák alapján, hogy Isten, akinek szavát annyit keresték ősei, bennünk lakik, és nem más, mint a gondoskodó szeretet, olyan, mint a Hágáré. Ennek szellemében kívánja megkezdeni választott fiának tanítását. Hágár és Ezsau regénye ez a könyv, noha a cím nem az ő nevüket említi. A nem-kiválasztottaké és nem-kiválasztottak őseié, a mellékszereplőké, akik békésen és ellenállás nélkül viselik sorsukat, a regény értelmezése szerint szeretetet adva környezetüknek, felcsillantva a reményt, hogy ez tartósan és nagyobb mértékben is lehetséges. A szerző, hogy ezt a mondanivalót kiemelje, a bibliai elbeszélés-sor epizódjainak értelmét ellenkezőjére fordítja. A regény súlypontja - miként a bibliai elbeszélésé is - az aqéda, Izsák megkötözésének jelenete. Bitó értelmezése erről az epizódról, hogy az az Isten, aki ilyet kíván 730
