Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Fröhlich Ida: Ígéret és beteljesedés

Istene parancsát, a Mórija földjén mutatott hegyen valóban készül bemutatni az áldozatot, amelyet azonban Isten nem fogad el, lefogatja Ábrahám fölemelt kezét, és egy kost küld áldozati állatul. A Gén. 22, Izsák megkötözésének története az Ábrahám-elbeszélések drámai csúcspontja. Későbbi értelmezéseiben a sajnálat érzése dominál az emberáldozat kegyetlensége és a gyermek elvesztésének lehetősége fölött. A bibliai elbeszélés-sorozatban azonban más a történet jelentése. Az isteni kérés ugyanis nemcsak megdöbbentő és kegyetlen, de éppenséggel az eddigi ígéretek tárgyának önkéntes felajánlását követeli Ábrahámtól. Isten sorozatosan azt ígérte neki, hogy neki és utódainak adja a földet - Izsák feláldozásával (és Ismáél elüldözése után) azonban ismét szertefoszlik az ígéret teljesülése, illetve, ha a kérést teljesíti, Ábrahám Isten további csodáira bízza azt.

Mindezeket csak azért, hogy felvázoljam: a bibliai elbeszélések e sorozatának van belső logikája és értelme. Nem véletlen a történetek sorrendje, és nincs felesleges epizód. Az ígéretek teljesedése szempontjából funkciója van az apró vagy értelmetlennek tűnő motívumoknak is. Isteni ígéret, az események ellen-játéka, Isten iránti hűség és emberi iniciatíva - ezek az események mozgatói a bibliai patriarcha-történetekben. Ugyanakkor nem értesülünk számos háttér-eseményről (pl. mit csinált Lót, aki csak az Egyiptomból való visszatérés után válik el Ábrahámtól). A jellemek, emberi tulajdonságok a bibliai elbeszélésben csak rövid megjegyzésekben nyilvánulnak meg, és csupán azért, hogy a cselekmény egy-egy lépését indokolttá tegyék. Ábrahám egyetlen jellemvonása feltétlen hűsége Isten iránt, bizalma és hite az ígéretben. Sára rendkívüli szépsége okozza elvitelét a fáraó udvarába. Férjével ellentétben önfejű és hitetlenkedő. Hágár egyetlen ismert tulajdonsága a rajta eluralkodó gőg meddő úrnőjével szemben, amely aztán indoklást nyújt Sárának az ágyas elűzetéséhez.

Bitó regénye nagyjából hű marad a bibliai események sorához, a mozgatók tekintetében azonban lényeges változtatásokat tesz. A regényből hiányzik a bibliai elbeszéléssorozat összetartó elve, a folyamatos isteni kinyilatkoztatás hitelessége és az ígéret ereje. A regényben a cselekmény valódi mozgatója az emberi kicsinyesség. A történet a Gén. 18 hagyományával, a három vendég látogatásával és a Sárának tett ígérettel indul, az előzményekről csak a szereplők visszaemlékezéseiből értesülünk. A vendégeket — valójában kuruzsló- kat - Lót, Ábrahám irigy, kicsinyes és bosszúálló unokaöccse küldte Ábrahám és Sára táborhelyéhez. A kinyilatkoztatás hitele tehát kétséges, Izsák születése nemcsak a pletykák szerint, de úgy tűnik, Sára emlékei szerint is va- jákosok praktikáinak eredménye (ezt látszik megerősíteni Izsák születése után Sára természetellenes felpuffadó hasa, testi szétesése is). Ugyancsak Lót ébreszti fel később Sára féltékenységét az idősebbik fiú, Ismáel iránt. Sára félti fia jövőjét, nemcsak Izsák esetleges kisemmizése miatt, de a fiú születéséről terjengő szóbeszédek miatt is.

A regényben a csodák is mind emberi közbeavatkozás eredményei: Szodomát és Gomorrát tűzvész pusztította el, melyről a rosszindulatú Lót nem figyelmeztette a városlakókat, az elűzött Hágár és fia számára Ábrahám küldötte gondoskodik észrevétlenül vízről a pusztában. Hasonlóképpen emberi közbeavatkozó — a bölcs egyiptomi Omaan, akit a fáraó küldött annak idején Egyiptomból Ábrahámékkal segítségül - fogja le Ábrahám fölemelt kését,

729