Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Fröhlich Ida: Ígéret és beteljesedés
ám meghatározóként ez került az egész sorozat élére — az ígéret és a beteljesedés körül forog. Történetének kezdete egy parancs, amely szülóTöldjének, a „káldeus Úr” városának elhagyására készteti, hogy új, az Úr által mutatandó földön telepedjen le. ígéretet kap ennek a földnek birtoklásáról és nagyszámú utódokról. Az Ábrahámmal történt további eseményeket a földről és az utódokról szóló ismétlődő ígéretek sorozata fűzi egybe. Ábrahám és Istene között közvetlen kapcsolat van, az Úr időről-időre szózatot intéz kiválasztottjához, és Abrahám mindig tudatában van a szavai isteni eredetének (még Gén. 18-ban is, ahol az Úr a három vándorral való találkozás alkalmával szól hozzá). Az események azonban, mindaz, ami Ábrahámmal történik, egyre messzebbre viszik őt ettől az ígérettől. Az első kinyilatkoztatás után éhínség tör ki az ’ígéret fóldjé’-n, el kell hagynia azt. Egyiptomba megy, ahol a ’nagy nép’ leendő ősének életét szép felesége miatt veszély fenyegeti, ezért testvérének mondja Sárát, akit viszont a fáraó elvesz háreme számára. A fáraó udvarát isteni csapások érik az ott levő férjes asszony miatt — a történet nem közli, mik ezek, mikor érik a fáraót, és honnan ismeri az uralkodó az okot. Az elbeszélés-elem háttere, hogy az ókori kelet világképben a férjes asszony elvétele a törvényt, és ezen keresztül a világrend egyensúlyát sértő tett. A bibliai elbeszélő szándéka szerint ezért természetesen nem történhet semmi a fáraó és Sára között, és a csapások természete is az impotencia és meddőség körében mozoghatott, amint ezt a történet ókori magyarázatai is igazolják (sokkal világosabb ez a felfogás a motívum bibliai előfordulásának másik két esetében). A visszakapott Sára azonban továbbra is meddő marad, ezért - saját gondolatától vezérelve - férjével ágyast vetet, akinek gyermekét a magáénak ismeri el, így szerezvén utódot és vélvén teljesedve az ígéretet. A következőkben azonban három ismeretlen jár Ábrahámnál, aki megvendégeli őket. A vendégek látogatásakor az Úr Sárának fiúgyermeket ígér. Sára hitetlenkedve fogadja a jóslatot, amely azonban a következő évben teljesül. Az epizód ellenpontja a következő fejezet, ahol Ábrahám alkudozik Istennel a bűnös szodomaiak és gomorraiak megmentése felől. Ábrahám vendégei Szodomába érkeznek, ahol a vendégszerető Lót, Ábrahám unokaöccse fogadja őket, és vendégeit kész megvédelmezni a bűnös városlakóktól akár saját családja feláldozásával is. A szodomaiak bűnei miatt tűzesővel pusztul el városuk. Kitérőt jelent az elbeszélésben Lótnák és leányainak a története. A lányok, azt hívén, hogy rajtuk kívül minden élő elpusztult, lerészegített apjuktól fogannak gyermekeket, a moábiak és ammóniák őseit (a bibliai genealógia ilyen, nem éppen előkelő származást tulajdonít a Jordántól keletre élő szomszédoknak). A Sárának tett ígéret teljesülésével válik világossá, mire is vonatkozott pontosan az utódokról szóló ígéret, amelyet korábban mindig Abrahám kapott, és amelyekben nem esett szó az anyáról. Ennek fényében Sára elvételének korábbi motívuma tehát ugyanúgy az ígéret beteljesedését késleltető elemek számát gyarapítja, mint az éhínségé, amely az 'ígéret földjé’-ről űzte el a hőst. AHágártól született Ismáél személye nem jelenti a megígért utódot — ez csak a Sárától született Izsák lesz majd. Ez a dramaturgia teszi logikussá az elbeszélésben Hágár és fia elűzését, amelyet a bibliai történet Hágár felfuval- kodottságával indokol. Az ígéret tehát teljesült, Ábrahám Kanaán földjén lakik, a Sárától született fiával, Izsákkal. Az Úr azonban most azt kéri, mutassa be neki égőáldozatul a fiút. Ábrahám ellenvetés nélkül kész teljesíteni 728
