Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Egy könyv a második világháború idejéből

szerzett diplomát, jogtudományból és irodalomból. Regényíró és közíró. Royalista újságíróként kezdte karrierjét, és az Action Franyaise támogatója volt. Regényeivel nagy feltűnést keltett. 1933-ban egy baleset hatására mozgás- korlátozottá vált. 1934-37 között Palma De Mallorcán él (ahol majd Just fog meghalni). A spanyol polgárháború visszásságairól szóló művével számtalan érdeket és érzékenységet sért meg (például a fasisztákat támogató egyházi méltóságokét). 1938-ban önkéntes száműzetésbe vonul, Brazíliába. írásaival továbbra is kiáll politikai álláspontja mellett, De Gaulle támogatója lesz. Utolsó műve egy csoport apácáról szól, akik a francia forradalom idején szenvedtek vértanúságot.

E két szerzó' írásaiban Anglia és Franciaország valóban az európaiság bástyájaként tűnik föl.

Belloc írása először is elhatárolja saját nézőpontját a modern, beteges hazafiasságtól. Anglia élő szervezet, s az írót ez az élő szervezet érdekli. Három kulcsfogalom köré rendezi e leírást. Szerinte ugyanis Anglia arisztok- rata-protestáns-kereskedő állam. Talán legfontosabb e jelzők között az arisztokra minősítés, mert Belloc szerint „ez teszi kivetetté a mai államok között.” Úgy véli, ez a helyzet, hogy Angliában „egy aránylag kevés tagból álló osztály parancsol a többieknek”, a „polgárok ízléséből fakad”. Belloc írása itt fordul át egy olyan, kicsit elmosódott megérzékítésbe, mely rajongóit bizonyosan magával ragadja, de az átlagolvasó számára kevés fogódzópontot hagy. Erezhető, hogy fontos és talán igaz dolgokat mond, de - egy angol íróhoz képest - bizonyosan homályosan fogalmaz. Olyan kitételekre gondolok, mint „Az arisztokrata állam szervezetében is közrejátszik valami, ami az emberiség semmiféle politikai megnyilvánulásából sem hiányozhatik: nevezetesen a szent és a misztikus elem.” Márpedig tudjuk, a politika pontos fogalmazást igényel.

Úgy tűnik, a mai ízlés számára könnyebben befogadhatóak karakteres történeti megállapításai: „az angol protestantizmussal kezdődik a nemzet történelme, nemzeti hagyománytudata és nemzeti lelkiismerete. Ráadásul az ilyenfajta, történeti tényeket tiszteletben tartó, de az általánosításról sem lemondó kijelentései még ma is igaznak tűnnek. Persze igaznak fogadja el a mai történettudomány is a másik két jellegzetességet is, én csak az arisztokrácia értékelésének homályosságáról beszéltem. A kereskedőszellem megítélése sokkal kevésbé apologetikus, és ezért talán pontosabb is: ,ß kereskedő államban a gazdagság az úgyszólván egyedüli kritériuma a polgár értékének”.

De épp különös homályossága miatt érdemes egy pillanatra visszatérnünk az arisztokratikusság problémájához. A részletes kifejezést így kezdi Belloc: „hogy megismerhessünk egy idegen országot... azt az életfilozófiát kell keresnünk, melyből táplálkozik a polgár...” De ezt az életfilozófiát a társas viszonyok kottázzák le. Rendben van. De mi a helyzet azzal a bizonyos misztikus politikával? A kifejtésből csak lassan derül ki: a gentleman fogalmáról beszél Belloc. Mégpedig a következőképp. Egyrészt nem rejti véka alá, itt uralomról van szó: ,Anglia ügyeit a gazdag emberek oligarchiája kormányozza.” Másrészt azonban nincs ebben semmi erőszakolt, semmi mesterségesen rákény- szerített: „Az osztályuralmat nem kényszerítették az angol népre, sőt ez még csak el sem fogadta: ’kicsírázott’, hogy hasonlatot mondjunk.” Fokozatosan válik világossá Belloc írói-történészi módszere: a vastagon materiálisát és

705