Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Egy könyv a második világháború idejéből
A nehézségekkel való szembenézés kétféle stratégiáját szembesíti egymással. A hó'sies hitetlenség módszerét, amely a reménytelenséggel való őszinte szembenézésre szólít fel, s amelynek szempontjából a hit, egy metafizikai vigasz keresése kibúvásnak látszik. És ezzel szemben a másik változatot az erős hívő testesíti meg: „hit csak szabad teremtményben születhet meg; olyanban, aki rendelkezik az ellenkezés misztikus és félelmetes hatalmával.” Ebből a szempontból vizsgálva a modern élet hitetlensége alapjában véve ,figyelmetlenségnek” látszik, szórakozottságnak. Mintha a hitetlen csak nem tenné fel a kérdést: ,fiiapjában véve biztos vagyok benne, hogy nem hiszek?” A hitetlenség ilyen változatát André Malraux esetével példázza Marcel, elismerve, hogy Malraux Condition humaine-jében a könyörületesség megcsillan...” (emlékszünk, Huizinga irgalomról beszélt). A nehézségekkel szemben úgy látszik, a szeretet adhat közös kulcsot. Csakhogy nehéz időkben nehéz ezt az erényt gyakorolni. Olyankor csak az képes ilyesmire, aki a hősiességet hozzá tudja kötni a szeretethez. Ezt a kivételes együttállást nevezzük mártíriumnak, vagyis tanúbizonyságnak: „a tanúskodás lényege a bizonyságtétel”. Egy tény felismerését jelenti (ilyen a világ), s e mellett egy másik valóság melletti kiállást is. A gondolatmenet végén Marcel szembesül a könyv alapkérdésével, a rossz problémájával. Mihez kezdhet a szellem az erőszakkal szemben? S válasza igen egyszerű: ,fia van valami tanulság, ami az emberiség szellemi tapasztalataiból parancsolóan következik, akkor az az, hogy a hit kifejlődését gátló legnagyobb akadály nem a szerencsétlenség, hanem épp ellenkezőleg: az elégedettség.” S a legkiélezettebben, már-már bosszantóan fogalmazva, még megemlíti „azokat a belső kapcsolatokat, melyek az örömöt a hittel” tudják összekötni. V. Belloc az ismeretlen Angliáról és Bernanos a franciákról A kötet első három általános kultúrfilozófiai és metafizikai esszéjét két olyan esszé követi, mely az európai kultúra két fellegvárát, Angliát és Franciaországot jellemzi. Hilaire Belloc (1870-1953) a század első felének egyik legsajátosabb intellektuális hangját szólaltatta meg. Francia származása ellenére a legango- labb lett, az oxfordi Balliol College-ban végezte tanulmányait. Sziporkázóan sokszínű egyéniség, aki azonban nem tudja, vagy nem kívánja egy irányba fordítani vizsgálódásait: prózát ír, történelmi műveket és gyerekirodalmat. Konzervatív szemlélete ellenére könyveket ad ki a francia forradalom nagy alakjairól, Dantonról és Robespierre-ről. Angol íróként kiáll és hitet tesz a katolicizmus mellett, például a Rómába vezető út című könyvében. Hagyo- mányelvűségével összefér egyfajta középkorias szocialisztikus politikaelmélet. Georges Bernanos (1888-1948) ugyancsak igen különös alakja a század első fele kultúrájának. Jezsuita neveltetésben részesült, majd a Sorbonne-on 704
