Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Egy könyv a második világháború idejéből
Az irracionalizmus túloldalán az antropocentrikus humanizmus helyezkedik el. Ez az alulhangolt, metafízikátlanított, viszont a rációt mitizáló humanizmus vezetett a kommunizmus totalitarista zsákutcájához. E szellemi csőd lényege: mivel az életszerű vonatkozások egyre távolabb kerülnek tőle, és a végső értékektől is eltávolodik, végül az ész ,fejezi le önmagát”. Maritain írása azonban nem csak a kétségbeesés műve. Másként szólva a kétségbeesés méltóságával is rendelkezik. Lehetőségét látja ugyanis egy másfajta humanizmus kibontásának és kibontakozásának, melyet keresztény humanizmusnak nevez. Ezt olyan, kiegyensúlyozott gondolkodási formaként képzeli el, mely nem feledkezik meg sem a szellem alatti, sem a szellem feletti létformákról, de magáról a szellemről sem. Van egy életre figyelő arca, de nem zárja ki a lét értelem feletti dimenziói felé fordulást sem. Bár gondolkodás- módról van szó, alapja a gyakorlat: a keresztény ember „tanúságtétele”. Épp ezért meri beismerni, hogy a kereszténység történeti gyakorlata maga is ugyanolyan bűnökkel terhes, mint amilyeneket kritizál. Am a keresztény életgyakorlatnak az adja szellemi erejét, hogy transzcendens és racionális kötődései egyaránt vannak. Ezért tud gazdag jelentést adni olyan kifejezéseknek, mint „a szellemi élet”, a „szemlélődés”, és a „szeretet”. Szemben a modern demokráciák alapját adó hamis életfilozófiákkal, a gondolkodás keresztény megtisztítása nem újítást jelent, nem értékek megtagadását jelenti, hanem kiteljesedést és értéket, az eredeti keresztény hagyomány megtisztított visszanyerését, életformaként. Ilyen, az értékek melletti kiállás próbájaként tekinti, életproblémaként nevezi meg Maritain az antiszemitizmus keresztény szellemiségű meghaladását. Nem tagadja a tényeket; elismeri a keresztény antiszemitizmus valóságát. De a keresztény felfogás esélye az, hogy e bűnös gyakorlat szembesíthető a kereszténység mércéjével, mondjuk a következő pápai megfogalmazás alapján: „Az antiszemitizmus olyan mozgalom, amelyben nekünk keresztényeknek nem lehet semmi részünk. Szellemileg mi szemiták vagyunk.” (XI. Pius). Vagyis, Maritain szerint épp a szellem és a hit erejénél fogva válhat a keresztény szemitává. III. Huizinga a játék kultúrájáról Johan Huizinga (1872-1945) a század első felének mára legendássá nőtt alakja, kultúrfilozófus, kultúrtörténész, esszéista. A Nyugat esszéírói (Babits- tól Halász Gáborig meg Szerb Antalig) hozzájártak iskolába. Két nagy műve a két világháborúhoz kapcsolódik. 1919-ben, a régi világ összeomlásakor jelent meg A középkor alkonya című műve, és 1938-ban, a modernitás összeomlásának előestéjén Homo ludens című kötete. A nácik házi őrizetében halt meg. Nem tudjuk másként olvasni, csak ironikus gesztusként Huizinga játékról írt művét: mintha egy egész világgal fordulna benne szembe, önironikusan és ironizálva. Hát tényleg az volt a kor legfontosabb kérdése: „Vajon milyen mértékben árasztja el a játékos szellem az embert, aki e kultúrát éli?” Vagy mégiscsak igaza van, történetileg is, és a nemzeti-szocializmus erőszakmo701
