Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Koppány Zsolt: Hierarchiák a művészetben
mániákus. De hiába minden. Nincs az az elvonó, ahol kikezelhető' lenne a benne lakó Isten... 5. Szavak és szenvedélyek című esszékönyvemben nyilatkozta Gergely Ágnes: „Cs. Szabó Lászlónak említette Pilinszky, hogy úgy fejlődik a vers, ahogy a diszkosz húzza a diszkoszvető karját. Nem szabad elereszteni a diszkoszt, mert megsemmisül az intenzitás. De ne feledje el, hogy a hasonlat az örvénylő barokk festmények és a mozdulatlanságukban is feszültséget árasztó ikonok kontrasztjában teljesedik ki, s ez utóbbi, a mozdulatlan ikonok intenzitása a jófajta feszültség.” Vagyis nem a művésznek kell feszültnek lennie az alkotás pillanatában, hanem műben kell, hogy megjelenjék az a bizonyos jófajta” feszültség. És hiába álmélkodunk a trecento és az azt megelőző korszakok ikonjain, minden mozdulatlanságuk ellenére sohasem válnak par excellence szakrálissá, mint a keleti, pravoszláv, s köztük is a legnagyobb, legszentebb mester Andrej Rubljovnak művészete. Sokan próbálták Isten egyértelmű jelenlétét bizonyítani, Augustinus Aure- liustöl Aquinói Szent Tamáson át Teilhard de Chardinig és tovább, olyan megfoghatatlan és mégis érthető transzcendenciával, mint P. Florenszkiij, talán soha: „Minthogy van Rubljovnak Szentháromság-ikonja, nyilván van Isten is!” Mindezek ellenére, a Szentháromság-ikont elemző-analizáló Gabriel Bunge tudományosan közelít a műhöz: „Sajnáljam, hogy sok művészettudományi, szellemtörténeti és teológiai próbálkozás ellenére Oroszországban még nem született egyenrangú alkotás? Vagy éppen fordítva, örülnöm kellene, hogy egy külföldi bencés szerzetes ilyen jól megértette és tökéletesen megvilágította annak az ikonnak a lényegét, mely minden hívő orosz számára a védelmező szent képet, a szent Oroszország szimbólumát jelenti? Inkább az utóbbit teszem.” — írja Gabriel Bunge Szentháromság-ikon című könyvének előszavában Szergej Sz. Avérincev. Később konstatálja: „így vált a könyv is (...) vigasszá mindazoknak, akiknek szívügyük az egyetemes egység (...)” Ut omnes unom sint - „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn. 17,21). 698
