Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Koppány Zsolt: Hierarchiák a művészetben
2. Az ember fogja és beadja kéziratát laphoz, folyóirathoz. És visszaküldik. Mert lapos. Közepes. Nem korszerű. De így van ez koreográfia, zene és még sok egyéb tekintetében. De mi az, hogy egy mű középszerű? Van ilyen egyáltalán? Nem kaliberekről van szó? Mert gondoljunk csak bele. Van kilenc milliméteres lőfegyver, amely igen ,hasznos” a közelharcban. Mert ott nem érünk semmit páncéltörő ágyúval. Másrészt viszont, ha több ezer kilométerre szeretnénk lőni, elhajíthatjuk kilenc milliméteresünket. Akkor interballisztikus rakétára van szükségünk. Akkor azt mormoljuk, hogy „Az Úr Illésként elviszi mind, / Kiket nagyon sújt és szeret: / Tüzes, gyors szíveket ad nekik, / Ezek a tüzes szekerek.” S ha ez nem ér célba, még hozzáimádkozzuk a negyedik versszakot: „Szívünk izzik, agyuk jégcsapos, / A Föld reájuk fólkacag/ S jég-útjukat szánva szórja be / Hideg gyémántporral a Nap.” Rombol, tarol az ének. Jerikó falai újra leomlanak. De Ady arzenálja sem csak rakétákból és páncéltörőkből áll. Telis de teli kilenc, vagy még kisebb kaliberekkel. Mert az ember éppúgy vív közelharcot, mint hatalmas háborút. A kisebb kaliberű Ady versekre meijük-e mondani, hogy laposak, közepesek? Merjük-e gondolni, hogy Somlyó Zoltán elbűvölően szép sorai, kilenc milliméteres kaliberű fegyvere nem szól elég nagyot? Nem hatol a szív legmélyére? „A szűk Könyök uccán hazamegyek, / most hajnali három óra. / Istenem, vezess a jóra! // Békevirágok e szürke kövek / és béke e hajnali ég. / Istenem, szeretsz-e még? /.../ Vajon a Megbeszélések Istennel című költemény első részének e két szakasza közepes? Lapos? Vagy csak kisebb kaliberű, mint Adyé; de fegyver!? Bartók Kossuth-szimfóniája tele Liszt utánérzésekkel. Közepes-e ez a mű? Ki meri ezt kimondani? Flóber pisztoly adott esetben az 1943-ban írt Zenekari Concertóhoz képest. Ami föld-föld rakéta. De fegyver ez is, meg amaz is. Ha eltalál, nem biztos, hogy magunkhoz térünk. Példák ezrei a művészetben. Nem is igazi hierarchiák. De vannak. Feleki Kamill azt mondta egyszer, hogy van a színész és a nem színész. Az utóbbi lehet asztal, kanál, vagy bármi. Vagyis nincs középszerű. Művészet van és nem művészet. Hogy valaki óriás, csak a törpék közt tűnik szemünkbe. A Mount Everest nem a tenger szintjéből emelkedik 8848 méter magasba, hanem az Eurázsiái hegységrendszer egyik darabjából, a Himalájából, sok kisebb csúcs közül vágódik az égbe. 3. A világ óriási vászon, melyre minden művész kivetíti a maga alkotását. Van aki mindjárt esőerdőt fest, egész Amazóniát. Van aki egyetlen fát. Aztán jönnek olyanok, akik a kérgét. Vagy ami a kéreg alatt lapul. Rovarok milliárdjait. Akinek még ez is túl nagyszabású, hát behatol a molekulákba. Van aki mindjárt itt kezdi és eljut Amazóniáig. És fordítva. Pilinszky az erdőtől jutott el a molekulákig. József Attila úgyszintén, de ott fakérgeket is látunk, rovarok nyüzsögnek, töredékeiben pedig az atomokat szétgurítja neutronokká. Maga Szent-Györgyi Albert mondta, neki egy nyúl túl bonyolult volt. A növények is. Úgyhogy a molekulákra, atomokra figyelt. De vajon nem elég bonyolult-e az 696
