Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Koppány Zsolt: Hierarchiák a művészetben
KOPPÁNY ZSOLT Hierarchiák a művészetben 1. Rachmaninov játszik. Az RCA összkiadás élvezhető minőségű, de azért kihal- latszik a múlt sercegése. Chopin B-moll zongoraszonátája forog éppen a jó minőségű hi-fi lemezjátszón. A harmadik tétel a fájdalmasan monumentális ún. Gyászinduló. Sokszor halljuk, sokszor látjuk a katonák kimerevített- lassúságú díszlépéseit. Az orosz származású zeneszerző-zongoraművész óriás egyre mélyebben játszik, már-már a halál bújik elő a lemezen táncoló pick-up alól... katarzis futkározik a gerincünkön — s ekkor megszólal anyám. Anyám, akitől - a körülményektől függetlenül, de nem kizárólag genetikailag - az irodalmi nyelvet, meglévő intelligenciám és tudásom legalább kilencven százalékát „kaptam”, akinek bölcsessége és Krisztusba vetett hite, mindent-tudása ma is zavarba ejt.- Chopin csak a halált fejezi ki, csak a szomorúságot, az izolációt és a pesszimizmust. Nincs fóloldozás. De vegyük példának Beethoven IX.-dik szimfóniáját, magát az Örömódát; nos, itt meg van mutatva az út. Az egyetlen, a járható út. Ha már megszülettünk... Induljunk hát el ezen az úton, ezen a konklúzión. Melyik hát a nagyobb? Az örök érvényű? Nyilvánvaló, hogy mindkettő. De, mivel a világban mindenütt léteznek hierarchiák, ide is kellenek. Nos, a nihilisták azon a véleményen vannak, hogy teljesen mindegy, ki, mit, s hogyan csinál. Ezek szerint Chopin is mindegy? Beethoven is? József Attila így ír: „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis.” „Semmi emberi dolog nem éri meg a nagy fáradtságot.” - véli Platón. Kinek higgyünk tehát? Azt hiszem, az útmutatóknak. Krisztusnak elsősorban. Tanítványainak. Azután azoknak, akik a művészetben próféták tudtak lenni. Ok talán fölérnek az igazi próféták, vértanúk, szentek és boldogok felhők fölé emelkedett tekintetéhez. Az emberiséget minduntalan megváltani kijelölteknek higgyünk tehát. Azoknak, akiknek élete, munkássága három szóból áll: szeretet, hit, alázat. S talán, ami e háromból egyenes arányban következik: a lélek valódi jelenléte. 695
