Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Murai András: Hyppolittól Hippolytig

dalmi-kulturális alapstruktúrák formáit. A kulturális identitás, tehát a nyilvánvalóvá tett közös tudás szimbólumokon keresztül válik jelenvalóvá. A kötődéshez a szimbólumok közösségi mivoltának tudatosulása szükséges. Ennek egyik útja a mítoszteremtés. A mítosz ugyanis arra a kérdésre ad választ, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, és mi a dolgunk a világban (Assmann, 1999). A film már bebizonyította, hogy kiválóan alkalmas erre a feladatra. (A már jól ismert klasszikus példa Amerika, melynek elsődleges mítoszteremtője a mozgókép. Gondoljunk csak az egyik legősibb műfajra, a westernre.)

Mindennek kelet-európai, magyar változatában, a kulturális sajátosságokat és hagyományokat is figyelembe véve, a kérdés így hangzik: az 1990-es években véget ért a magyar film „kényszerűségből”, illetve belső késztetésre politizáló korszaka, elveszítve ezáltal korábbi sajátos karakterét. Van-e igénye a mai Magyarországnak új nemzeti önkép megalkotására, s ha igen, akkor ehhez, számára új szerepet írva, a magyar filmre? Úgy gondolom, hogy a populáris film esetleges újraéledése meghatározó szerepet játszhat ebben a folyamatban, s a kulturális identitás alakításában.

HIVATKOZOTT IRODALOM Assmann, Jan: A kulturális identitás, Atlantisz, Bp. 1999.

Becskeházi Attila: Mindennapi élettereink szimbólumai, Replika, 1993/11-12. szám.

Király Jenó': Apropó western... (A magyar kalandfilm problémái.) In: Film és szórakozás. Filmtudományi Intézet, Bp. 1981.

Király Jenő: Mágikus mozi. Műfajok, mítoszok, archetípusok a filmkultúrában. Korona Kiadó, 1998. 262. o.

Kovács András Bálint: A „szoft-horror”. Populáris mítosz Magyarországon. Filmvilág, 1989.

694