Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - P. Szabó Ernő: Valaki, a Szamárhegyről
cipeltem, tengeri csigákkal volt teli, meg egy törött gitár, pontosabban egy gitárdarab volt nálam, erre elengedtek.- Mindent megúsztál: katonaságot, NDK-t, letartóztatást...- Majdnem. Egyből behívtak ugyanis katonának, hiszen nem töltöttem le a vállalt három évet az NDK-ban. Mégis sikerült kibulizni, hogy ne vigyenek el. Megjelentem Kecskeméten a sorozóbizottság előtt, néhány túlélési csomag - furulya, könyv - kíséretében, hosszú hajjal, elég volt rám nézni, a doki rögtön békében alkalmatlannak minősített. Szerencsém volt, ami rendkívül boldoggá tett, elhelyezkedtem a szentendrei kempingnél éjjeliőrnek. Akkor viszont Lacát hívták be. O egy sör-seduxen kombinációval a gyomrában vonult be, pár hét múlva jött a hír: idegösszeomlással kórházban van. Erre a hírre reagálva csináltam meg a főtéren az Egy eszme zárt osztályra vonulása című happeningemet. Ennek is volt előzménye persze: a Pap-szigeten, ahol gyermekkorom óta táboroztunk, s ahol akkoriban éjjeliőr voltam, barátaimmal megrendeztük az első Edvinista képzőművészeti tábort, ami azt jelentette, hogy fürödtünk, buliztunk, úszó gyökérdarabokat gyűjtöttünk és állítottunk ki. Mindez azonban az erdőben zajlott, vadkempingezés keretében, semmilyen nyilvános visszhangja nem volt.- Annál inkább a főtéri happeningnek. Miből állt, hogyan zajlott le az előadás'?- Felolvastam egy szürrealista előadásomat, majd bőröndből emléktárgyakat osztogattam a jelenlévőknek. Terebesi Laci küldött ugyanis egy csomó kacatot, a többi között rádió tekercseket, sezlonylábakat, homokozó formákat, ilyesmit, hogy mint pop-tárgyakból készítsek belőlük műalkotásokat, de én úgy gondoltam, hogy úgy szabadulok meg tőlük, hogy kiosztom őket a turistáknak. Azután a barátaimmal furulyáztunk.- Pontosan hol zajlott le mindez?- A Szentendrei Teátrum főtéren felállított színpadán. A Jutka Perzsit adták akkor, a szereplők egy részét már csak onnan is ismertem, hogy a kempingben laktak, a színpad meg adta magát, délután teljesen üres volt. A bonyodalmak ott kezdődtek, hogy egy rendőr igazoltatott, egy önkéntes rendőr pedig látta, hogy egy intézkedő rendőrt embergyűrű vesz körül. Persze rögtön beszólt a parancsnokságra erősítésért, erre kijött egy csapat fegyveres, és bevitt minden hosszú hajú fiatalt. Én hat hónapig bent is maradtam.- Miért ilyen hosszú ideig?- Mikor kiderült, hogy felolvasás is volt, rögtön valami komolyabb szervezkedésre kezdtek gyanakodni, házkutatást tartottak, és minden papírt elvittek, amit uszítónak, államellenesnek hittek, bár ilyen valójában nem volt, hiszen megrögzött dadaisták lévén egyetlen ép értelmű mondatot sem írtam le. De végignézték a korábbi szabadtéri kiállítások vendégkönyveit is, több mint négyszáz címet kijegyzeteltek belőlük, s a Belügyön belül külön osztály alakult, hogy mindent lenyomozzanak.- Vertek?- Majdnem. Pontosabban egyetlen „atyai” pofont kaptam. Előzménye az volt, hogy bevittek egy 4x3 méteres cellába, s én nem tudtam, miért. Vizsgálati fogság volt ez a Gyorskocsi utcában. Három hónapig voltam ott, s hogy agyonüssem az időt, mindent kipróbáltam, ültem például törökülésben reggel nyolctól délután négyig, s azt is meg akartam tapasztalni, meddig bírom ki 681
