Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gálig Zoltán: Nézetek a művészet jövőjéről
teraktivitás egyik tényezője lehet. Annyi feltétlenül látszik, hogy az értékrend középpontjába a megszerezhető információ mennyisége kerül. Az egyedi műtárggyal való minőségi találkozás háttérbe szorul, anakronisztikus lesz egy- egy képpel hosszabb időt tölteni. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a nagyon gyorsan megszerezhető információk, illetve azok kombinációja nem növi-e túl mindazt, amit valóban információként kínál a művészet, azáltal nem szorul-e háttérbe az, ami mondhatatlan, ami már az érzelmek szférája. Részben ide kapcsolódik az a fajta tevékenység, amikor kortárs művész teszi lehetővé, hogy alkotásai másokhoz eljussanak, illetve, hogy valaki más továbbvigye azt, egyfajta kollektív alkotás szülessen. A képekhez való hozzájutásnak, a korlátlan számban való megtekintésnek máris megfigyelhető az a következménye, amelyre Belting utal: a művészek egyre kevesebbet produkálnak, mert egyre többet tudnak reprodukálni.11 Az alkotói tevékenységre áttérve szót kell ejteni arról a kedvező fejleményről, hogy a számítógépen, majd a világhálón megjelenő műalkotás - egyelőre legalábbis - demokratikus jellegű. Nem kötődik hozzá a birtoklás ténye, másfajta érdek és érdekeltség alapjait teremti meg. Ezzel egyidejűleg megrendül a művész-státusz eddigi alapja, hiszen tudásának közzétételével, egyúttal anonimitásával megszűnik kompetenciája, privilégizált helyzete a közlő-befogadó szisztémában. Sokan úgy gondolják, hogy a világháló szélesebb nyilvánosságot jelent, eljutást oda, ahová eddig nem lehetett. Ugyanakkor mivel hihetetlen mennyiségű az itt megjelenő információ, egyáltalán nem biztos, hogy a megcélzott közönség valóban létezik. A jövő kérdése, hogy az önkifejezés a művészeti üzenet eljuttatása hol hatékonyabb - a világhálón esetleges ismeretlen azaz virtuális befogadói körrel, vagy pedig a művész a szokásos módon kiállítások, kiadványok révén egy kisebb közösség elismert tagja lesz. A számítógépen megjelenő kép új esztétikum hordozója- nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy bizonyos szempontból minden eddiginél tökéletesebb, másrészt, ugyanakkor nélkülözi a kézzel létrehozott tárgyra jellemző anyagszerűséget, és spontaneitást. Azt mondjuk, hogy a számítógép által nyújtott lehetőségek végtelenek, ugyanakkor érdemes összevetni azzal a fajta végtelenséggel, amely a szabadkézi rajzból adódhat. Mindezek mellett, illetve ellenére többek szerint a számítógép, az általa történő információáramlás jelenti a megoldást a jövőre nézve. Többen optimista vízióként élik meg az így kínálkozó jövőt, mint pl. a francia filozófusok egy csoportja. Baudrillard szerint „... nincs olyan dolog, vagy esemény, amely ne lenne képes a technicizált képbe felemelkedni és megsemmisülni, amely ne arra törekedne... hogy ...mindenáron felvéve azaz virtualizálva ne legyen”.12 Vilém Flusser állítja, csak most vált nyilvánvalóvá, hogy az emberi kultúra nem más, mint az információk átöröklése, a hardware és a software kombinációja.13 Többek szerint a transzcendens gondolkodásra leginkább a modem gépek tanítanak meg, miután művészet és a technika egymásba olvad. Ezzel szemben Paul Virilio gyakorlatilag harcot hirdet az előbbiekre épülő technikai civilizáció ellen. A végkövetkeztetést és ugyancsak negatív éllel Vattimo vonja le a következő kijelentéssel: Az információhordozók, azaz a médiumok összessége karikatúrája az abszolút szellemnek.14 73
