Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Bohár András: Avantgárd '89-'99
BOHÁR ANDRÁS Avantgárd ’89-99 AZ ÉRTELMEZŐ-TOVÁBBGONDOLÁS HORIZONTJAIRÓL A jelzett időintervallum végigpásztázásával a honi avantgárd lehetőségeit és jellegzetes teljesítményeit kísérlem meg körvonalazni. Korántsem a teljesség igényére törekedve. Csupán a könyv alakban vagy periodikákban megjelenő munkák fontosabb formaproblémáit vázolom két metszet köré csoportosítva. Az egyik az avantgárd környékén megjelenő tendenciákat jelzi. A másik, kérdésekként és lehetséges válaszokként is megfogalmazható horizont a diskurzusok esélyeihez kötődik. Mindez talán érzékelteti a tradicionális irodalmisághoz kötődő és attól eloldódó poétika lehetőségét, s hogy mindez mikor szerveződhet egy nyitott kánonalkotási folyamatba. (az avantgárd kifutási lehetőségei) A Magyar Műhely köré csoportosuló alkotók a hatvanas évektől napjainkig változó és állandó stáblistával jelezhetik az első kapcsolódási pontot. A hatvanas évek modernizmusának örökségét minőségi módon megjelenítő alkotókkal való kapcsolat (az Újhold köre, Weöres Sándor, Füst Milán, Kassák, Szentkuthy) a folytonosságot reprezentálhatta. S mindezek mellett az elfeledett vagy éppen nem a hivatalos ideológia által támogatott alkotói életművek bejátszását egy viszonylag szűk nyilvánossági forma keretébe. A másik kapcsolódási pont a magyarországi avantgárd kísérleteket már a hatvanas évek derekától előnyben részesítő alkotókkal volt, mint Erdély Miklós, Szentjóby Tamás, Tandori Dezső, Oravecz Imre, Bálint István, Hajas Tibor, Tábor Ádám, majd a hetvenes években Esterházy Péter, Kemenczky Judit vagy Péntek Imre, hogy csak néhány reprezentatív nevet említsek a különböző esztétikai pólusok környékéről. De ezzel párhuzamosan a vajdasági Új Symposion jeles alkotói (Ladik Katalin, Tolnai Ottó, Szombathy Bálint, Csernik Attila, Kerekes László), valamint a Felvidéken és Erdélyben élő progresszió képviselőivel is folyamatos kapcsolat alakult ki (Cselényi László, Tőzsér Árpád, Bállá Zsófia, Cselényi Béla). A nyolcvanas években a Ver(s)ziók és a Médium art antológia egyes költői (Petőcz András, Székely Ákos, Zalán Tibor, Tóth Gábor, fegyvesi Tóth Árpád, Géczi János, Lipcsey Emőke, Mészáros István) s végül a kilencvenes években egy újabb nemzedék, a Vizuállás- jelentés antológia szereplői és még sok más alkotó (L. Simon László, Sőrés Zsolt, Kovács Zsolt - jelenleg ők szerkesztik a Magyar Műhelyt, Vass Tibor, Hegedűs Mária, Abajkovics Péter, és jelen sorok írója) érzékeltette a sokfelől jövő kapcsolódási impulzusok természetét. Utoljára említem a Párizsban, Bécsben és másutt élő közvetlen kapcsolódásokat, amelyek mindvégig hatás661
