Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - MAI MODERN BELGA KÖLTŐK - Lackfi János: Hangok Bábelgiumból

társa, amely segít ügyfeleinek megírni szakmai önéletrajzukat. Szabadidejében pedig ismét csak ír, novellát, drámát, képregényt, sanzont, operalibrettót, filmforgatókönyvet, regényt, kritikát és persze verseket. Emellett irodalmi kávéházat is vezet. Versei mindeddig folyóiratokban és antológiákban jelentek meg. A gyökere-vesztett, identitását kereső', nyugtalan intellektus vezérli mondatait. Megmozgat minden követ, bekukkant létezésének minden zugába, bizonyosságot keres és nem talál, hacsak az életláncban magában, a lélek- szikra vándorlásában, az öröklődő puszta tényében nem. Forgatja-nézegeti nagyszüleitől-szüleitől kapott identitását, meggyőződés nélkül hajítja tovább utódainak. Józan szkepszis, semmi fölös hivatástudat. Demoulin megtanít habozni, s arra, hogy mindig kérdezni kell.

LAURENCE VIELLE 1968-ban született. Saját bevallása szerint „néha színésznő, többnyire író, de kicsit zenész is”. Bölcsésztanulmányok után iratkozott be a brüsszeli Királyi Konzervatórium drámai tagozatára. Forgatókönyvírást tanul, maga is rendez és játszik. A Théátre-Poéme, azaz Versszínház színpadán többször szerepelt Gwenaélle Stubbe-bel együtt, saját verseikből összeállított műsorral. A L’ambecLui adta ki 1998-ban Zébuth ou l’Histoire Ceinte (Zébuth avagy a felövezett történet), 1999-ben L’Imparfait (kettős jelentésű szó: jelent .folyamatos múltidőt”, de „tökéletlent” is) című kötetét, s közülük az előbbit a Kulturális Minisztérium az év legjobb első kötetének járó díjjal jutalmazta. Versei jellemzője az a gyermeki, bőbeszédű .hadarás”, mely a legmindennapibb mozzanatoktól a kozmikus látomásig minden alapanyagot magával sodor, magába olvaszt. Szövegeinek szerkesztése a tánc körforgását, a szüntelen keringés összekuszálta látványt idézi fel.

Az 1972-es, brüsszeli születésű GWENAÉLLE STUBBE édesanyja, Genevieve d’Hoop is költőnő. Ő maga francia irodalmat tanult az egyetemen, egy kéziratával 1996-ban elnyerte az Akadémia George Lockem-díját. 1999-ben két kötete jelent meg, a Le serpent de fumée (Füst-kígyó), illetve a Mánk, la chronique de Mánk (Mánk, Mánk naplója), mindkettő a Pierre d’Alun kiadó gondozásában. Stubbe onirikus világa leginkább a szintén belga Henri Michaux-éval rokonítható. Világában egy másfajta logika, filiszter szemmel nézve inkább illogika érvényesül, ahogy írja: „mintha a létezésnek nemcsak egy, de millió módja létezne, minden egyes agyban, minden egyes formában, minden egyes anyagban.” Ez a változatosság, a kitalált figurák kitalált, szenvedélyesen abszurd cselekedetei, kegyetlensége, gyengédsége, szenvedése, örömei népesítik be a feje tetején álló univerzumot.

A végszót nem az alábbi szövegválogatás szerkesztője, fordítója, kommentátora mondja ki. Ő csak afféle őrző-védő szerepet vállalt szerzői mellett, most tehát félrehúzódik, átengedi a terepet. A versek maguk is megvédik magukat.

644