Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - MAI MODERN BELGA KÖLTŐK - Lackfi János: Hangok Bábelgiumból

Brüsszel, a főváros pezsgő vonzáskörét pedig a nem kevésbé friss hangú Denys-Louis Colaux, Gwenaélle Stubbe és Laurence Vielle jeleníti meg. A legidősebb lírikus harminckilenc, a legfiatalabb huszonhét éves. íme hát hat, még teljes lendületben lévő, de már „megfogható”, értékelhető, értéket teremtett életmű kivonata.

ROLAND COUNARD egy önéletrajzi jegyzetében így jelöli meg foglalkozását: „önkéntes”. 1951-ben született Herstalban, ma pedig vidéken, 1741-ben épült tanyáján él. Egy antológiabeli fényképen ellenzős sapkában, kezében ásóval álldogál a szántás közepén. Ezek a joviális gesztusok is jelzik, hogy bár az egyik legjelentősebb belga folyóirat, a l’arbre a paroles munkatársa, az azonos nevű kiadónál is jelent meg versgyűjteménye, sőt, maga is lapot szerkeszt, Counard jól érzi magát az irodalmi élet peremén. Kisebb francia vagy belga kiadókra bízza, nem egyszer pedig saját maga jelenteti meg aforisztikus, szertelen fantáziára, remek humorra valló töredékekből összeálló köteteit, melyek közül itt a Brouillards, buvards, bavards-t (Ködök, itatósok, fecsegők, l’arbre a paroles, 1996) említjük meg.

DENYS-LOUIS COLAUX 1959-ben született Weillenben. Szociális munkásként dolgozik egy fiatalok számára létesített segélyszervezetben, Justin nevű fiával blues-műsort szerkeszt egy francia rádióadón, számos folyóiratban publikál, háromnak munkatársa is. 1995-ben a Királyi Akadémia Emile Polak-díjjal jutalmazta addig megjelent több mint tíz kötetéért, melyek közül talán a Tropiques de l’unicorne (Az egyszarvú trópusai, l’arbre ä paroles, Amay, 1995) és a közelmúltban megjelent Le Galop de l’hippocampe (Csikóhal- vágtatás, les éperonniers, Brüsszel, 1998) címűeket emelnénk ki. Költészete nosztalgikus és melodikus, friss élet-élményekkel és kaleidoszkóp-szerű fantáziával kápráztat el. Mer és tud bluesos-romantikus húrokon játszani, megszólítja s ezzel mintegy bevonja, lekenyerezi olvasóját, de a közvetlenséget kíméletlen nyerseséggel, a valóság komorabbik arcának megrajzolásával ellenpontozza.

ALEXANDRE CZAPLA „1959-ben született Liége-ben. Főként verseket és rövid novellákat ír. A Mont Analogue kiadónál 1997-ben publikálta L’Haleine du Buveur (Az iszákos lehelete) című könyvét.” - eddig a lakonikus életrajz, amelyet Czapla a rendelkezésre álló antológiák mindegyikében változatlan formában jelentet meg. Ezen a pár soron kívül azt lehet tudni róla, ami verseiből kiderül. Egyfajta nosztalgiától sem mentes, fanyar, groteszk, olykor kétségbeesett hang jellemzi, a világot torzító nagyítóüvegen, megfordított messzelátón keresztül görbe tükörben nézi. Minden aránytalanul nagy és végtelenül kicsi, mindent elrontottunk, mindent elhibáztunk, száraz nevetés marad és eltitkolt könnyek. Maga az élet pedig rettenetesen prózai, ünnep- telen, csak a képzelet színezheti szórakoztatóvá.

LAURENT DEMOULIN Liége-ben született, mégpedig 1966-ban, s még ma is ott él. „Már akkor írtam, amikor még olvasni se tudtam.” - vallja. Mesterségére nézve, ahogy maliciózusan említi, „magáníró”, egy olyan cég munka643