Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Határ Győző: Tamás Evangéliuma

Ő előtte a’ Jordánon-túlról való fánták, és tolongának Ő körűle, mondván: vedd le mi-rólunk a’ tsapáts.

21. Kérdé pedig az ÚR: Hifzitek-é, hogy én eztet tselekedhetem? És mondának O néki: igen URam.

22. És az Ő lelke az ATyánál vala, és foháfzkodik vala: ÚR’Isten, a’ki látod az ő lelkeket, ne légyen a’ Fiú kedve fzerént; h a n e m : az igaznak igazsággal, a’ hamisnak hami (sággal: légyen kinek-kinek, az ő mértékek fzerént, Ámmen. És az ÚR’ fzent Lelke ere fzkedék reá.

23. És mikoron látta volna Jéfus azoknak hiteket, monda nékiek: Bízzatok! Mert meg-botsáttattanak néked a’ te bűneid. És ímé az Iráftudók közzül némellyek mondának ő magokban: E’ káromlást fzóll.

24. És látván azoknak gondolatokat, Jéfus monda: Miért gondoltok t gono fzt a’ ti fzíveitekben:

25. Mert mellyik könnyebb, ezt mondanom-é: meg-botsáttattanak néked a’ te bűneid, a’vagy: Kelj fel és járj?

26. Hogy pedig meg-tudjátok, hogy az ember Fiának hatalma vagyon t e’ Földön, ám láfsátok (akkor fordula a’ bénáknak feregökhöz:)

27. És lön nagy tsende fség Jérusálemben és nagy jelet tt von az egéfz nép azon a’ napon; És az I ften’ embere ki-terje Izté kezét a’ piarcra, és mondá nékiek fel- fzóval: dobjátok e 1! Azok pedig el-dobálák mankóikat. És fzóll vala Jéfus: ti pedig ttt járjatok!

28. És ímé, hanyatt-e fének a’ bénák, és óldalt-vágódának a’ guta ütöttek ’s a’ fánták hanyatt; a’ Mankók pedig, akár-ha lelkes állatok: valami képpen hozzájok szóllottak volna;

29. ímé ama fitt tsudáknak elejök, a’mellyekrül a’ Próféta fzóllt vala, a’milyenre sidó nem emlékezék Jérusálemben, Jérusálem nem emlékezék a’ Krónikában: a’ mankók pedig fel-kélnek vala és járnak;

fuferás Prof. IV: 11-14 Buziás XXII: 7-8. Ureás XXXII: 19 Kukahub II.

30. És heverének a’ külömb-külömb féle katska-lábúak és minden fajta tsámpások, és gatsos alami fnások nagy ö fz fze-vi fz fzaságban; És az ő jajjok bé-tölté a’ Templomot;

31. És nagy volt a’ fzél-hűdöttek’ fzámok a’ porban, a’kik hitöknek ijjedelmében fzörnyet-haltanak vala; mert a’ mankó-fák át-ugrálák mindnyájókat, és He-He! He-He! Hanga fs neveté fsel nevetgélének ő felették; És az ő mulat fágokban He-He! Hosánná! He-He! Hallelu Jah! He-He! Hosánná! He-He! Hallelu Jah! He-He! He-He! He-He-He! Nagy vidám fágokban a’ képpen maga fztalák az ÚR’ I ftennek hatalmát és körül-tántzolák a’ teret.

32. És akkoron láták mind ezen lett dolgokat a’ Papi Fejedelmek és mondának Ő néki: mi dologság ez? t És fikoltának a’ Fariséusok nagy fi- koltásokkal Ő előtte, mondván: Ördöngő fség! Ördöngő fség! Vedd eztet vifzfza; a’ Gámálei pedig foháfzkodik vala.

33. És Jérusálem Vénei és az Iráftudók izenettel izenének a’ Porofzlók Fő Fő Ti fzttyöknek, de h o n n nem találták őt;

34. És a’ Poro fzlók Fő Fő Ti fzttyök izenettel izén vala az Irá ftudóknak és a’ Véneknek, de h o n n nem találják őket;

35. Mivel hogy a mezőre t futamodának mindnyájad-magokkal; és botránkozának a’ tántorgó Mankóknak ft felettek, és vatzogának nagy ret632