Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Határ Győző: Tamás Evangéliuma

tegésben; És neveztetik az, mind a’ mai napig az Irgalmas Porofzlók mezejének;

36. És lön, hogy Jérusálem meg-botránkozék O benne, és valának nagy háborgások a’ Városban; És fzorongatják vala a’ Tanítványok és mondák O néki: Me fter! a’ te tsuda-tételid mi-ellenünk fordulnak: vedd vi fz fza a’ kezed.

37. Taddeus Jéfus pedig foháfzkodék az ATyához nagy hamar Tággal: URam! URam! A’ kéz vi fz fza-vonaték e z e k r ő 1, de még tsak jobban tántzol- nak; a’vagy el-ve fzíti-é a’ Fiút az ATya?

38. És nagy fénye fségből fzózat hallaték, és mondá az UR’ I ften Taddeus- nak: Bele-tsú fzhat-é a’ Teremtésbe egy-némelly hiba? Imhol tökélete fségeim közzé fogadom; t Mert femmi nints Én-bennem, a’ tökélete fségeken kívül.

Zebulon Prof. XVIII. 31-32. Buziás Prof. IX: 12 Kukahub III.

39. És amint ló'n, úgy marad vala, az igaznak igazsággal, a hamisnak hamifsággal: kinek-kinek ő t mértékük fzerént.

1. És mondának fokán a’ Tanítványok közzül: A’ mi URunk el-tévefzté a’ varást. És Tokák meg-tagadák Ót, Tokák meg-(zökének.

2. El- fzéledének pedig a’ Mankó-fák Jérusálemben és kiáltozának fel fzóval nagy vidámon: Éhesek vagyunk! He-He! fzomjasok vagyunk! He-He! És a’ házak bé-zárkózának; És átoló-fákkal meg-eró' fittetének azok fzegelletytyi;

3. Ló'n pedig, hogy a’ Mankó-fák Jérusálemben bé-bé törnek vala a’ házakba erő hatalommal, és fel-verik vala a’ Várost kiáltozásokkal, mondván: Lakomázunk, e fzünk-i fzunk, dombérozunk! És tőnek külömb-külömb féle erő fzako fságokat;

4. És Tokák a’ Mankó-fák közzül meg-ná fpágolák a’ fántákat, a’ miért olly Tokáig terhe fkedének mankójukon, és meg-fenyíték a’ katska lábúakat; És nagy forgá fokkal öröm-tántzot járnak vala, és nagy könnyű Téggel ö fz fze-ver- defék egymás bokáit a’ levegő-égen; és az ő ugrándozá fok, devernyézé Tök és garázda magok-vi felettye nem fzűnik vala.

5. Taddeus Jéfus pedig porig alázkodék fzivében és el-botsájtá a’ Tanítványokat, a’kik meg-maradtak vala, és voltak ők kilentzen;

6. És mikoron látták volna, hogy Ő maga-is t retteg azoktul, és hatalma ő felettek nintsen; fel-gerjedének Ő ellene;

7. És meré fzkedének Ó elébe a’ Fariséusok, de nem vetek rá a’ kezöket; És toporzékolnak vala: Vedd vifzfza; És fzifzegnek az Ó fülében: Vedd vi fz fza! tt Hogy vőne vi fz fza a’ varást.

8. Dorgálá pedig azokat tés fenyegeti vala: Áfpis kígyóknak fajzati! Hány ttt kévánfágotok vagyon még hátra? Azok pedig felelék, mondván: Kettő.

9. Hogy adjad vi fz fza a’ bénának az ő mankóját; És hogy halálok-halálával meg-haljál és vette fsél a’ mezőre, a’ ke felyű-madárnak eledelül.

10. Öfzfze-fereglik vala pedig a’ fokaság és fzóllának nagy jajj-kiáltások- kal, mondván: Ha igazán I ften embere f vagy, fordétsd el a tsapást.

11. Mert meg nem elégelék a’ lifztet, fém a’ bárán húst, (em a’ fűfzer633