Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök

zetet, A csábító naplóját, ahol A csupán közreadóként szerepel, aki ugyanolyan körülmények között - a szekreter ládikójában - találta meg, és ugyanolyan nehezen rendezte el a szöveget, ahogy az egész mű, a Vagy-vagy közreadója, Viktor Eremita. Tehát A csábító naplójának előszava az egész Vagy- vagy előszavát ismétli meg, az egész Vagy-vagy szerkesztési módját mutatja, csak éppen mindez az egész mű egy kisebb részében, az egész művön belül történik. Ez az elaprózó tendencia megmutatkozik B-nél is, akinek a feljegyzései között szintén van egy olyan rész, az Ultimátum, ahol B szintén csak mint közreadó van jelen. Ezzel tehát Kierkegaard művében sem csak A és B gondolatai jelentik egymás tükörképeit, hanem A és B feljegyzésein belül is érvényesül ez, hiszen, amikor A és B közreadóként szerepelnek, reflektálnak mindarra, amit közreadnak, tükörbe állítják mindazt, amit leírnak, és ezzel végrehajtják a tükörképek sokszorozását és elaprózását.

Azonban annak a kérdésnek a megoldásában, hogy a választási lehetőségek közül melyik mellett döntsünk - amely döntés Kierkegaard művében az esztétikai és az etikai stádium között lehetséges, Dosztojevszkij kisregényében pedig az élet és a játék szférája között - Kierkegaard továbbmegy Dosztojevszkijnél.

Kierkegaard-nál az előszóban megkapjuk Viktor Eremitától azt a megállapítást, hogy „Akár elolvasod, akár nem, mindkettőt meg fogod bánni”30, és ez a kijelentés még a vagy-vagy fennállását, a döntésképtelenséget mutatja: akár az esztétikai, akár az etikai stádiumot választod, mindkettőt meg fogod bánni. Nincs eldöntve, melyik a jobb, önmagukban nem állnak meg, csak a másik ellentmondásának fényében léteznek. De Kierkegaard a mű végén mégis meghaladja a vagy-vagy evilági dilemmáját a jütlandi lelkipásztor prédikációjában, amely a vallásos stádiumba vezet. A jütlandi lelkipásztor szerint a vagy-vagy feloldásának lehetősége a szeretetben van, mert: „Minél jobban szerettél, annál kevesebb időd volt fontolóra venni, hogy igazad van-e vagy nincs, szeretetednek csak egyetlen kívánsága volt, hogy soha ne legyen igazad, így van ez Istennel való viszonyodban is. Szereted Istent, s ezért lelked csak abban talál nyugalmat és örömet, hogy soha ne legyen igazad.”31

Ezzel szemben Dosztojevszkij, bár egész életművében próbálkozott vele, a vagy-vagy evilági dilemmájának meghaladását egyetlen szépirodalmi munkájában sem tudta vállalni, s ezzel megőrizte műveinek többértelműségét, végső soron esztétikai értékét. A szeretetelvűség prófétikus hirdetése ugyanis - hasonlóan Gogol véleményéhez - Dosztojevszkij elképzelése szerint is a szépirodalmiság keretein kívülre vezet.

Visszatérve A játékosra és a tükrözésre, azt kell látnunk, hogy a tükörképek sokszorozódása és elaprózódása egyúttal az ördögi erő szétáradását és elaprózódását is jelenti, ezzel együtt a káosz megrendíthetetlen uralmát. Ugyanis azzal, hogy a játék és az élet egyre gyorsabban követik egymást, az életnek mint kozmoszteremtési lehetőségnek egyre kevesebb esélye lesz, a hősök alig lépnek be az életbe, már ismét a rulett-teremben, a káosz helyén találják magukat.

Ebben az összefüggésben érthető, hogy Dosztojevszkij kisregényében miért dominál a kozmosz helyett a káosz, miért kap nagyobb szerepet az isteni, égi szféra felé való közeledés helyett a pokol, az ördög területének megközelítése.

66