Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Vári Attila: Bagolyfészekben

Álmodtam róla, de nem álmodtam soha, hogy egy reggelen így találkozunk.

Annamária harminckét éves volt, én azon a héten töltöttem a harmincat, s a tizennyolc éves Imola-Lola nevetve ugrott anyja nyakába.

— Megmondtam ugye, hogy hazahozom, hogy ő az igazi - és én nem tudtam, de most sem tudom, hogy kinek voltam igazi. Annamáriának, aki miatt halálra vert Bagoly, vagy éppen Lolának, akinek torkát úgy vágta át a pinceablakon a lakásba besurranó apja, hogy még arról sem bizonyosodott meg, hogy Annamária, vagy Lola alszik-e ott.

A kihallgatáson azt mondta:

— Ez a faszi már kapott tőlem egyszer. Akkor a feleségemet kúrta. Ha most a lányommal, de lehet, hogy a saját lányával hempergett, akkor meg pláne megérdemelte volna a kést.

Megyek az erdőn át, a fák között, olyan a homály, mintha arra várna, hogy valaki tüzet rakjon. Fölöttem saskeselyű vijjog, s a sáros erdei úton Annamária követ.

— Vigyázz a kicsire, vigyázz a kicsire - zokogja, s én nem is őt hallom. A féltés hangja, mint a gyöngybagoly fenyegető lármázása, vagy mint a fülesbagoly éjszakai hangja: - Vigyázz a kicsire - sírja Annamária, kamaszkorom szerelme, aki a sors furcsa fintoraként nagyanyja lett annak, akit ő kellett volna megszüljön nekem.

És követ a bagoly. Nincs olyan börtön, ahonnan ne tudná követni lépteimet. Azon a hajdani kiránduláson már láttuk a falu tornyát, s akkor a bérei út oldalában egy fakoronán bagolyfészket vett észre Lola. Nappal volt, de a bagoly nem aludt, nyulat vitt anyányi fiókáinak. Nem ölte meg, mert fiait éppen a zsákmány széttépésére tanította. És a nyúl emberi hangon sírt, és mi kövekkel bombáztuk a fészek környékét, de a pihés testbe mélyedő karmok nem engedtek a szorításból, s láttuk, hogy az egyik fióka föltépi a síró állat nyakát.

— Mint az apám - mondta Lola. — Apámnak Bagoly a gúnyneve.

És hallom azt a furcsa huhogó sírást, mintha nem is Annamária követne. Mert közöttünk mindig ott köröz puha szárnycsapásokkal a bagoly. O Lola madara. A ragadozó, aki addig követ, amíg el nem hullok az úton. Lola azt mondta, hogy minden ragadozómadár dögkeselyű.

593