Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Tar Patrícia: Az önéletrajzi térregény
TAR PATRÍCIA Az önéletrajzi térregény OTTLIK GÉZA: BUDA „Hétévesen futsz mindennel anyádhoz. Mesélni, hogy mi van1 Különben nincs belőle élet. ” (Ottlik Géza: Buda, Bp. 1993. 58.) Ottlik Géza utolsó regényének megjelenését nagy várakozás előzte meg. Buda- várás. A szöveg „előélete” kétségtelenül túlzott mértékben nyomta rá bélyegét a regényre: ennek következménye egyfelől a minden kritikát, interpretációt nélkülöző „üdvözlőszövegek” megszületése: másfelől csalódottság: nem szárnyalta túl az Iskolát, kikényszerített, ismétlő, túlírt, etc. Az 1993-as kritikák zöme az Iskolához való viszony tisztázásában látja a „kulcsot”, ill. az Iskolától (Iskolából) olvassa a Budát, miszerint az új regény az őt megelőző ismerete nélkül nem érthető meg - azaz a Buda folytatás: pozitívabb értelemben például Kelecsényi László véleménye szerint (eddigi Ottlik-szövegek válnak itt egésszé); kritikusabb értelemben Szegedy-Maszáknál, ki a folytatás kényszeréről — az előzőnél alacsonyabb színvonalú regényről — beszél, Bán Zoltán Andrásnál (ki szerint a Buda csupán az Iskola továbbfűzése), vagy Mar- gócsy Istvánnál (a regény didaktikus jegyzetgyűjtemény” az Iskolához). Ott van persze a „napos oldal” Tandori, Balassa Péter vagy N. Tóth Anikó véleményével, kik nem az Iskolát kérik számon a Budán, s írásuk bizonyítékul szolgál, hogy a regény ennek ellenére is, így is értelmezhető. Kétségtelen, hogy a Buda számos ponton átjárhatóságot biztosít a korábbi regényhez; hogy az Iskola fikciója bizonyos értelemben ismétlődik, de annyira másképpen, hogy ez a más, ez figyelmet érdemel. A Buda önreflexív regény — az önéletírásról (is) szól; valóban kicsit „elméletibb” mint az Iskola, de nem didaktikus, még kevésbé jegyzetgyűjtemény. A Buda túllép az Iskola narrációs technikáján, máshogy, és mást mond a korábbi regényhez képest. Az Iskola elsősorban a nyelv, illetve az idő világa, míg a Buda a téré és a képé. Ahogyan az Iskola, úgy a Buda sem csupán a regényanyag feldolgozásának problémáiról, hanem az élet megéléséről, megértéséről szól — ami végső soron ugyanaz. A Buda ezért jó, hogy megint erről szól - másképp. Fényképezni próbál, teresíteni, megmutatni. Jelen tanulmány célja ennek a „megmutatásnak”, a Buda vizuális nar- rációjának, illetve kísérletének megközelítése, ami elválaszthatatlan a fik- cionáltság, az önéletrajzi aspektus, illetve a szerző-funkció problémájától. 594
