Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök

ténység ellentmondásaira és tragédiájára. Emiatt kezdeményezőivé váltak az új keresztényi látásmódnak, és új kutatóivá lettek az európai kultúra alapjainak. Náluk ugyanis a kereszténység ellentmondásos struktúrája megfelel az ember ellentmondásos egzisztenciális helyzetének, ezért válik műveikben fő kategóriává a cselekedet, a választás és a döntés. E kategóriák érvényesítésére pedig mindketten a dialógikus formát és a polifónikus eljárást tartották megfelelőnek, s e ponton szeretnék visszautalni arra a korábbi állításomra, hogy Dosztojevszkij művében a játék problémája - narratológiai probléma is. Fris- man szavaival élve: „Kierkegaard semmikor sem kívánt pap vagy próféta lenni, hanem éppen ellenkezőleg, próbálta saját tekintélyét háttérbe szorítani, hogy az olvasónak átadja a szabad választás lehetőségét. Ebben az elképzelésben Kierkegaard teljes hasonlóságot mutat Dosztojevszkijjel. Dosztojevszkij elvi alapjának mély és pontos meghatározása az, hogy ő a másik ént nem objektumként, hanem másik szubjektumként kezelte. Az egzisztenciális megnyilatkozás Kierkegaard-nál is mindig szubjektív, a dialógus mindig egyenlő a választás lehetőségével.”29

Ezen kívül a választás az esztétikai, etikai és a vallási szint közötti választást is jelenti, amely szintek Kierkegaard és Dosztojevszkij szereplőinél az öntudat különböző szintjeit és a különböző szellemi tapasztalatot mutatják.

A választási lehetőség, illetve a lehetőségek közötti döntésképtelenség pedig a kierkegaard-i és a dosztojevszkiji művek szerkesztésmódjára is hatással van. Kierkegaard Vagy - v agy - áb an a közreadó, Viktor Eremita előbb A feljegyzéseit közli, mely feljegyzések az esztétikai szintet jelentik, majd B feljegyzései következnek, amelyek az etikai szintet közvetítik. Es Kierkegaard művének szerkesztése e ponton mutat hasonlóságot Dosztojevszkij kisregényének szerkesztésével: A és B megállapításai olyanok, mintha egymás tükörképei lennének, ugyanis B feljegyzéseit A-hoz írt levelekként olvassuk, amelyekben B az A-éval ellentétes megállapításokat fogalmaz meg, olyanokat, amelyek tükörbe állítják Akijelentéseit. Tehát, amíg Dosztojevszkijnél a kilencedik fejezet a tükör, amely az első nyolc fejezet történéseit a második nyolc fejezetben megfordítva láttatja, addig Kierkegaard-nál A és B feljegyzései jelennek meg egymás tükörképeiként.

Azonban, ahogy A játékos második nyolc fejezetében láttuk, a Vagy-vagy esetén sem áll meg a tükrözés ezen a szinten. Ugyanúgy, mint A játékosban, a Vagy-vágyban is van egy teljes művünk, amelyet a szerzőivént aposztrofált elbeszélő, illetve Viktor Eremita mint elbeszélő és közreadó közread. De a mű rögtön elválik két, egymásnak ellentmondó részre, és ezeket a részeket már nem a közreadó gondolatai határozzák meg, hanem a kezdeményezési jog átadása miatt A játékosban Alekszejé mint a történet hőséé, a Vagy-vágyban pedig A-é és B-é. Azonban, ahogy Alekszejnek ezt a kezdeményezési jogot tovább kell adnia a szerencsejátéknak, ugyanúgy A és B is még tovább adja azt, és mindketten maguk is csupán közreadók lesznek. Ezáltal a két részre osztott és egymást tükröző részek még tovább aprózódnak, egymáson belül is tükröződnek. A játékosban - láttuk - a második nyolc fejezeten belül az*élet és a játék váltják egymást egyre gyorsabban, egyre sűrűbben állítanak egymásnak tükröt, egyre több kis töredékre osztják az egész alkotást, a Vagy-vagy-ban pedig mind A-nak, mind pedig B-nek a feljegyzéseiben eluralkodik ez az elaprózott, töredékes jelleg. Ugyanis A feljegyzései között találunk egy feje65