Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
mint Puskinnál, ez is egyetlen ördög, csak a ciklicitásnak megfelelően hol az egyik, az életbeli, hol a másik, a játékbeli arculatát mutatja. Míg az első részben Alekszej csak elszenvedője volt az életbeli eseményeknek, az ott uralkodó káosznak, és a játékban talált nyugalmat, addig most ő tudja irányítani az életet, és a játék világában teljesen elveszett. így a főhős mindkét dominancia esetén vesztes: mindkét domináló szférában ő van kiszolgáltatva az ördögnek. Ugyanis, bármely szféra a domináns, hozzá képest a másik terület jelentéktelenné válik, így ezen a jelentéktelen területen hiába érzi magát irányítónak Alekszej, hiába akarja abban a kozmoszt felépíteni, mert a domináns szféra káosza uralkodik felette, az tölti ki teljesen gondolatait, az határozza meg cselekedeteit: előbb az élet, aztán a játék ördöge. A tükröződés abban is megmutatkozik, hogy a második nyolc fejezetben, amikor az élet hatol be a domináló játékba, megtaláljuk az első nyolc fejezetre jellemző helyzeteket, csak azokat is kifordítva. A második nyolc fejezetben Polina végleg levetkőzi ördögi vonásait, teljes mértékben emberré válik, és az élet szférájában emberként ő vall szerelmet Alekszejnek, nem pedig Alekszej Polinának. Most Alekszejnek válik játékká a szerelem, akár a Polinához, akár a Blanche-hoz fűződő kapcsolatát nézzük. Amíg az első részben a rulett-teremben csak egy-egy szereplő jelent meg Alekszej mellett, addig most az élet szférájában vannak kevesen, a rulett-asztalnál pedig mindenkit ott találunk. Az élet szférájában hol Polinát, hol a tábornokot, hol Mr. Astley-t találjuk Alekszej mellett, de csak külön-külön, együttesen már nem az életben, hanem a játékban találkozunk velük. A második nyolc fejezetben a körforgás felgyorsul, a két szféra egyre gyorsabban következik egymás után, az egymásba való behatolásuk elmossa a kettejük közötti határvonalat: a kisregény végére egyre nehezebb érzékelni a két világ elválasztódását. Nem tudjuk, mi a játék és mi az élet, mennyire játék az élet, és mennyire jelenti magát az életet a játék? Ez az elmosódás abban is megnyilvánul, hogy a második nyolc fejezet között sokkal kevesebb az úgynevezett „tiszta fejezet”, mint az első nyolc között. Itt már nem fejezetenként válik el egymástól a két szféra, hanem egy fejezeten belül akár többször is váltakozhatnak. Ez a második nyolc fejezet jellemző gyors szféraváltakozás, ellentétezés azt mutatja, hogy a nyolc fejezeten belül is érvényesül a tükrözés. így a második nyolc fejezeten belül a felgyorsult ciklicitás következtében az életnek és a játéknak a tükörképei megsokszorozódnak és elaprózódnak. A tükrözés, illetve a tükörkép-sokszorozódás és -elaprózódás egy másik XIX. századi műben, Kierkegaard Vagy-vagyäban is meghatározza a szerkesztésmódot. A hasonló szerkesztésmód mögött hasonló világnézet húzódik: Kierkegaard és Dosztojevszkij gondolkodása ugyanis több szempontból is párhuzamba állítható. Erre utalt a dán kutató, Bill Jansen is, amikor ezt állította: „Jóllehet, Dosztojevszkij és Kierkegaard kortársak voltak, mégsem tudtak egymásról semmit. De a kutatóknál, főleg az oroszoknál esedékessé vált a mély rokonság feltárása Dosztojevszkij és Kierkegaard élete és munkássága között.”27 Ezt a mély rokonságot leginkább Lev Sesztov elemezte műveiben. Sesztov Dosztojevszkijt és Kierkegaard-t a Kierkegaard és az egzisztenciái-filozófia™ című művében olyan gondolkodóknak tartotta, akik rávilágítottak a keresz64
