Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
így sem Hermann, sem Alekszej nem képes már felmérni az életbeli viszonyokat, számukra új világ épült a játékkal és benne a kozmosz helyett az óriási káosszal, amely egyúttal az életet is pótolja. Különösen így van ez Alek- szejnél, akinek először a szerelem volt az életpótlék, most a játék vált azzá teljes mértékben. Azonban Alekszej számára az életpótlék az ördög általi megkísértettséget is jelenti. Az ördög általi megkísértés fontosságát, jellegét a tükrözés alkalmazása is mutatja, hiszen a tükör, azzal, hogy kifordít, maga is ördögi vonásokat foglal magába. Mint említettem, a kilencedik fejezet a kisregény tükre, és ha magát a kilences számot állítjuk tükörbe, megkapjuk az ördög számát, a hatost. Alekszej így is tükrözésnek és a ciklicitásnak megfelelően előbb az élet, aztán a játék ördögét szolgálja. Ahogy arra a bevezetésben utaltam, a szerencsejátékot nem a szabályok, hanem talán valamilyen felsőbb, azonosíthatatlan létező irányítja. A fenti összefüggések értelmében Dosztojevszkijnél mégis azonosíthatóvá válik ez a felsőbb irányító: Alekszej számára az ördög, a metafizikai rossz uralja ezt a játékvilágot, akit ő önként kezd el szolgálni, amikor most már nem az életben, hanem a játékban lesz gyenge, kiszolgáltatott. Azonban ez a szolgálat már nem olyan tudatos, mint a Polina-ördög szolgálata volt. Alekszej, amikor játszik, ugyanúgy mint a többi szerencsejátékos, ki van szolgáltatva ennek a felsőbb, ördögi hatalomnak, de ezt nem tudja: minduntalan keresi a szabályokat a játékban, és nem érti, miért nem találhatja meg azokat. Nem tudja, hogy azért nem birtokolhatja a szabályokat, mert a játék ördögét szolgálja, átadja neki a kezdeményezés jogát, és a metafizikai rossz él is azzal: nem engedi meg megkísértettjének, hogy önálló útra térjen, szabályt találjon az ördögi játékban. Ebből a tudatlan jellegéből adódik a szolgálat harcosabb arculata is. Míg az első nyolc fejezetben az életben emberként szereplő, de Polina-ördög által Krisztussá tett Alekszej tisztában volt helyzetével, elfogadta azt, sőt gyönyört talált az ördögi megkísértésben, addig a második nyolc fejezetben, a játékban Alekszej nincs tisztában a megkísértettségével, ezért harcol függetlenségéért, a játék irányíthatóságáért. Ebben az összefüggésben utalnom kell a Puskin művében megjelenő, játékot irányító ördögre. Érdekes, hogy Hermann nemcsak az életben, hanem a játékban is a grófnő szellemének van kiszolgáltatva. Amikor Hermann végzetes játékában a hármas, hetes, ász nyerő kártyák helyett a hármas, hetes, pikk dáma sorrendben rakja le a lapokat, a pikk dáma ábrája felidézi a grófnő arcát. Nem véletlen, hogy a pikk dáma tölti be ezt a funkciót, hiszen ez a lap a Nagy kártyakönyv szerint „rágalmazó nőt, hamis barátot, irigy rokont jelent”.26 Puskinnál ugyanis az élet-halál ciklicitásnak megfelelően nemcsak az emberek, főleg a grófnő élete és halott mivolta váltakozik, hanem az élettelen tárgyak és az élőlények is. A kártya pikk dámája és a grófnő arca, mint az élettelen és élő attribútumok váltják egymást: Hermann így kétféle ördögnek van kiszolgáltatva: a kártyának és a grófnőnek, amelyek a fenti összefüggések értelmében egyazon ördög kétféle arculatát jelentik. Alekszej esetében pedig a metafizikai rossz nemcsak az egyes szereplőkben oszlik meg, hanem az élet és a játék szférájában is szétválik. De ugyanúgy, 63
