Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Sturm László: Szent vagy hazaáruló?
megközelíthetőség nem helyettesíti, még csak el sem nyomja a jelenségek valóságosságának, önállóságának érzését. Az emberi világ társadalmi és lélektani megközelítése nem csonkul, hanem kiegészül egy harmadik szinttel. Salamon gyötrődésében éppúgy ott érződik a rangjából és származásából következő társadalmi helyzete, mint a szeretetet ritkán találó ember hiúsága, kegyetlensége, lobbanékonysága, esendősége. Czakónál azonban erre a két szintre ráborul egy harmadik is, a boldogság-, illetve üdvkeresés szintje. Míg az előzőek inkább az emberi cselekvés okait, ésszerűségét kutatják, és ebből a szempontból képesek a teljesség hatását is kelteni, a legutóbbi az ember végső céljaival, cselekedeteinek értelmével törődik. Erről ír Sík Sándor A realizmus problémája című tanulmányában: „a valóságfogalom és a reá épülő realizmus többféle dimenziójú lehet. Realitást adott a maga módján Gide is, de ez a csak pszichológiai valóság sekély, szegényes, egydimenziójú volt; megcsonkította az embert, mikor elvágta vagy észre sem vette az egyéniségnek a társadalmi valóságba mélyedő gyökereit. A Lukács elemezte realizmus két dimenzióban épít: Balzac vagy Gorkij sem ábrázolja kevésbé elevenen, sőt teljes plasztikával állítja elénk az egyént, de meg tudja mutatni az egyén társadalmi gyökérzetét is (...); eleven kölcsönhatásban érezteti meg a két élet-dimenzió egységét, élő dialektikáját. Ám van még egy harmadik foka is a realizmusnak: a háromdimenziójú valóság megérzése és megéreztetése (...), amely (...) a mélységen túl még a magasságot is, a lélektani és társadalmi mozgáson túl azt a bizonyos többletet is látja és láttatja, amit Huxley (és vele együtt az évezredek) isteni valóságnak neveznek: a fát ábrázolva nemcsak a gyökereket és a humuszt mutatja meg alatta, hanem az atmoszférát és az égboltot is fölötte.” Czakó nem erőszakolja az olvasóra ezt a harmadik szintet, az olvasó beállítottságától függően tekintheti ezt legfőbb valóságnak, de egyszerű költői képsornak is, keresheti ebben az események magyarázatát, de azok enélkül is értelmezhetőek. A különböző szintek hol egységükben, hol elkülönültségükben mutatkoznak meg, ezzel is éreztetve a világ értelmezésének nehézségét, az utak és tévutak gyakori párhuzamát. A lehetséges választásokat a regény gyakran szervezi ellentétpárokba. Az egyik alapvető kérdés a hatalom mibenlétét érinti. A hatalom szükségszerű bűnösség, vagy az igazi király mindig szent király? Az egyik oldalon ez áll: „A hatalmat lehetetlen súlyos bűnök nélkül gyakorolni, és megtartani. Éppen ezért áll a király Isten jobbján, ezért uralkodik az ő kegyelméből, mert fölötte kell álljon mindannak, amit a köznép jónak és rossznak, bűnnek és erénynek tart. Isten kegyelme fölmenti a királyt azok alól a vétkek alól, amiket az ország életében elkövetni kénytelen”. A másik oldalon: „Bánó arra tanított, hogy a király nem kormányoz, hanem uralkodik, maga is törvény alatt áll. Ha gyilkos és hazug, akkor népe rablóbandává züllik. (...) Él. Egyszerűen csak él. Es ha jó, nemes, ha tiszta életet él, ha megvalósítja mindennapjaiban Tengri úr életét, akkor a népe is boldog lesz.” A szakrális királyság megvalósíthatóságának kérdése felveti a szentség korlátozhatóságának kérdését, és meghatározza a többi ellentétpárt is. Elkülönül ég és föld, vagy egységet alkot? László és a megtért Salamon válasza egybecseng: ,Limesen különbség itt és ott között. Pontosabban nem volna szabad, hogy legyen. Még pontosabban az a dolgunk, hogy megszüntessük a különbséget, hogy paradicsomot 571
