Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Sturm László: Szent vagy hazaáruló?

teremtsünk az életünkből”. Ebből már következik a derű, a boldogság életcélként vállalása: a vezeklés nem alternatíva, csak átmeneti állapotként fogadható el. Az életöröm a szentség jelévé válik, ahogy a regény alcímében is összemosódik a boldogság világi és vallási értelme. Újabb ellentétpár a siker és a tökéletesség: „Király akart lenni, győztes, nem pedig tökéletes. Hogy a királyságot a tökéletesség felől kellett volna megközelíteni?” Mit jelent hát a szakrális király? Isteni ihlettel végzett életet és uralkodást. Lehet-e ezt elvárássá tenni? A regény szerint igen, bár nyíltan itt sincs kimondva. És ha van is ilyen, mi a hozzá vezető út, ha sem a minden irányú figyelem és gondoskodás, sem a siker, sem az erkölcsösség önmagában nem elég? Isten és a tőle jövő kegyelmet pedig talán lehetetlen kiismerni, és így legalábbis nehéz azonosítani. Másrészt mégis, ha végiggondoljuk a végső célokat, Dezső érsek intelme látszik a legmegfontolandóbbnak: „Neked is szentnek k”ell lenned! Kisebb célért nem érdemes élni, uralkodni meg egyenesen tilos!

Hogy a szakrális királyság nem csak a hatalom ügye, az az eddigiekből is kiderül, de a regényben is többször nyílt kifejezést kap: „A királyság benső állapot. Van úgy, hogy rabszolgák és a koldusok is megtapasztalják, és van úgy, hogy a bíborban születettek sem. Mint például én. Amióta az eszemet tudom, trónon ültem, és folyvást uralkodni akartam, anélkül, hogy beláttam volna, hogy alkalmatlan fejedelem vagyok. Önmagámon sem tudok uralkodni, nemhogy egy birodalmon. Azért vett le az Úr Magyarország aranyos székéről, hogy megtalálhassam az igazi birtokot, amely az övé is, az enyém is. Megadta az esélyt, hogy ne haljak meg anélkül, hogy betenném a lábamat a saját országomba”.

A regényben a ritkán előtérbe lépő, de mégis állandóan érzékelhető jelen- létű Szent László a szakrális király tökéletes megtestesülése. Elsősorban vonatkoztatási pont: az írót egyelőre jobban érdekli a tökéletesedés folyamata, mint a tökéletesség. De nem csak László a kiválasztott, hanem az egész Árpád-ház annak látszik. Ez a kiválasztottság - amelynek-külső jelei is vannak, elsősorban a hatalmas termet - nem jelent könnyebbséget, se véglegességet. Az Isten-közeliség sokukat hamar a szentség közelébe juttatja, mások, mint például a „fekete glóriás” Levente, elvesznek az ellene folytatott harcukban. Salamon mind a két utat megjárja, sorsában egyesül az Isten elleni küzdelem és a végső megbékélés. Erre a kettősségre hívja föl a figyelmet a párhuzamos fejezetek (például: Salamon imája - Salamon második imája) és számos fejezetcím (Vid és Ernye; Judit és Dávid; Fehérvár és Admont; Vörös láng, kék láng).

Salamon életében az Istenhez való viszony szorosan összefügg a hazához való viszonnyal. Sokáig saját személyét, hatalmát helyezi az ország érdekei elé. Hatalma megtartása végett még a hazaárulást, például a német hű- bérességet vagy a besenyő szövetséget is vállalja. A dicsőség látszatáért a ker- lési csatában meggyilkol egy ártatlan magyar fiút. (Később e tettével való szembenézés indítja el a megtisztulás útján.) A haza - amely a számos helyszín révén szinte földrajzi teljességében mutatkozik meg - igazi jelentőségére, a nemzet szeretetének fontosságára csak megtérése után érez rá, mikor ráébred, hogy ném lehet emelkedni mások emelése nélkül; a közösségen kívül nincs boldogság, és a nemzet lényege szerint közösséget jelent. Ekkor kész koldusként elzarándokolni Lászlóhoz, elismerve a méltó királyt. Maga Sa572