Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
össze erejét. A szerencse kipróbálásában az akadályt pedig éppen a szerencse forgandósága jelenti, a rulett-kerék forgása határozza meg azt, hogy a szerencsét próbálás sikeres lesz-e? Ha a mesei elemeket említem, valamint a leküzdendő' akadályokat, utalnom kell a Dosztojevszkij-mű előtt több mint harminc évvel keletkezett Puskin-műre, A pikk dámára. Ez a kisregény több szempontból előzménye A játékosnak, így abban nemcsak a Biblia jelenik meg előzményként, nemcsak a bibliai motívumok profanizálása történik meg, hanem Puskin alkotása is generálja a szöveget, a Puskin- és a Dosztojevszkij-szöveg intertextuális kapcsolatban áll egymással. Ilyen formában a Biblia mint előzmény, és A pikk dáma mint előzmény egy szintre helyeződnek A játékos írásakor. Ez pedig vagy akkor lehetséges, ha a bibliai szöveg literaturizálódik, vagy pedig akkor, ha A pikk dáma motívumai válnak archetipikusakká a Dosztojevszkij-mű számára. A játékosban nagy valószínűséggel a második lehetőséggel találkozunk: mint látni fogjuk, nemcsak a bibliai motívumok változnak meg és pro- fanizálódnak a kisregényben, hanem A pikk dáma motívumai és hősei is átalakítva és - mondhatjuk - profanizálva jelennek meg Dosztojevszkijnél. Puskinnál is, mint Dosztojevszkijnél, a főhős, Hermann megváltónak állítja be magát, amikor a megalázott, mostohasorban sínylődő lányt, Lizavetát kiragadná szerelme által az öreg grófnő, a mesék világára lefordítva, a gonosz mostoha karmai közül. (Érdekes, hogy Polina szintén mostohalány Dosztojevszkijnél, mint Puskinnál Lizaveta.) A különbség az, hogy amíg Alekszejt, amikor Polina megmentésére vállalkozik, valódi, nemes érzések vezérlik, addig Hermann Lizavetához küldött szerelmes levelei hazugok. Hazugok, mert a lányt csak eszközként használja arra, hogy a gonosz mostohától megtudjon egy titkot, a három nyerő kártya titkát, amely a szerencsejátékban a biztos sikert hozza el. így Hermann a mesék világát idézve álhőssé válik, megváltó szerepe csak álarc. Tehát, amíg Hermannak eszköz a szerelem és cél a szerencsejáték, addig Alekszejnek ekkor még a szerencsejáték az eszköz arra, hogy célját, Polina megváltását, és ezáltal szerelmét elnyerje. Ebben az összefüggésben beszélhetünk Dosztojevszkijnél a rulettről úgy, mint a mentés eszközéről. A kisregény második fejezete az élet szférája után, a ciklicitásnak megfelelően, a játék világát mutatja. A kisregénybeli viszonyok most ezt a szférát kívánják meg, ezért nemcsak Alekszejt találjuk itt és most a rulett-kerék mellett, hanem a tábornokot is, aki a saját egzisztenciális helyzetét akarja megjavítani azért, hogy az előtte ördögként megjelenő Blanche kisasszony szerelmét gazdagsága révén megszerezze. A tábornok azonban veszít a ruletten, ennek következtében Alekszejnek nyernie kell, hiszen ettől kezdve a játék világán belül is, és nemcsak az élet és a játék szférája között érvényesül a ciklicitás: a játékban a nyerés és a vesztés fogja periodikusan váltani egymást. Alekszej a nyerése után úgy érzi, meg tudta oldani az élet káoszát az új világ felépítésével, a játékkal. Azonban a dosztojevszkiji kifordított mitologikus rend szerint ismét az élet és vele a káosz következik. Az életben, a káoszban Alekszej rájön, hogy nem egyedül Polinát kell megmentenie a pénzszerzéssel, hanem minden kapcsolatot a pénz határoz meg, minden zűrzavar forrása a pénz. 58
