Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Zsávolya Zoltán: Hollandi bolygó

Rettentően sajátos világot kínált nekünk ez a kert. Mindjárt a kezdetektől fogva hihetetlen módon fontos lett Killer Lacinak, rajta keresztül nekem is, a végére meg aztán..., hát a végére egyenesen fogva tartott bennünket. Bátran mondhatom, hogy engem személyesen sem kímélt, hogy szinte megbabonázott az a környezet, szerencsétlenül járt barátom viszont egyenesen bezsongott tőle, hiszen az utolsó években már bevásárlás céljából sem hagyta el a faház közvetlen előterét.

Ami azután engem személyesen illet, amolyan önéletrajzilag nem tudnék túlságosan sok érdekességet felsorolni. Bennszülött voltam, Killer Laci nyír- egyháziságával ellentétben, és hát ma is az vagyok, bárha létezésemben egyre kevesebb, még a kezdeti csekélynél is mind kevesebb a köszönet. Családi indíttatásom következtében bízvást használható velem kapcsolatban az érzelmi roncs elnevezés. Utaltam már az otthoni állapotokra, Péter Bátyám, s ha nem utaltam volna, végtelen, részleteiben a nép fájdalmán edzett beleélőkészséged előtt nincsenek igazi titkok. Kimondok azért még dolgokat a miliőhöz való viszonyomról mégis, megkönnyebbülök ezáltal. Egyelőre azt, hogy akkortájt, amikor 1986-ban leérettségiztem, vagy három-négy évig megszakítottam az érintkezést Killer Lacival (nem is tudok arról a korszakáról szinte semmit). Ez egy összetűzés eredménye volt formálisan, nőügyből, mégpedig akkor már egy esztendősnél is régebbi nőügyből kifolyólag, hogy mindjárt utaljak a jellemző és kényes valóságvonatkozásra, de a lényegi ok másban keresendő. Abban, hogy átmenetileg le akartam fejteni lelkemről a szülővidék visszahúzó béklyóit... Alapélményem lett pesti bölcsészhallgatóként, hogy a gyerekkor meg a kamaszévek helyszíneként birtokolt vidéket (a helyszíneknek éppen azt a rendjét, labirintusát) a fővárosban elsajátított életfelfogás és életstílus alapján már nem tudom többé zavartalanul bejárni, egyáltalán birtokolni. Nem az, hogy az új élményeket, lehetőségeket és befogó kötelezettségeket a régiek fölé helyeztem volna értékben; értékes volt a régi, értékesebb mint az új, csak egyszerűen elolvadt. S én (velem Killer Laci) ott fuldokoltam az olvadás levében.

Én vagyok az egyébként, akinek a közvetlen áttekintést szerzett barátok közül a legnagyobb szellemi szufla adatott a Killer Laci munkanevű emberi lény fóldileg immái'on lezárult létezésének értelmezéséhez. így aztán nem vagyok mentes bizonyos felelősségtől sem, már ami a hitelességet illeti. Ezen felelősségem tudatában jelentem ki, hogy nevezett személy életének utolsó szakaszában úgy fogta fel a szűkebb lakását (a kertet és a házat), hogy azok együttesen nem pusztán erőteljesen emlékeztetnek egy hosszan elnyúló hajótestre és egy rajta elhelyezkedő több szintes kabinépítményre, de alkalmasint ilyen műtárgyat is képeznek. Ebből következően a telek szomszédságában elterülő vidék voltaképpen egyetlen összefüggő, hullámzó vízfelület, az odalátszó egykori Kun Béla lakótelepi (aktuálisan marcalvárosi) fehér és színes tízemeletes blokkházak: jéghegyek vagy éppen hegyek, és így tovább, egyedül a nádas nádas, mert az (realiter és egyaránt) van a kert egyik végében, valamint a mindent agyontengerlő őselemben.

Elfogadom: a mindközönséges valóságbelátás ennyire markáns megingása, és annak a képzelgő érzékeléssel való ilyen fokú összemosódása valamint

540