Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Zsávolya Zoltán: Hollandi bolygó

korántsem vékonyka, inkább éppenséggel másképp szerkesztett alkata, a már mondott lógós állag ellenére tekintélyesnek nevezhető' mellbősége, illetőleg gátlástalanul energikus alapjelleme. Ehhez járult állatias szellemisége, masszív igénytelensége mindabban, ami a közvetlen anyagi boldogulás látókörén kívül esik, végül csaknem önfeláldozónak nevezhető, durva munkabírása a háztartási elintézendők terén. Derék nőstény volt, annyi biztos. Tényleg nincs tehát semmi csodálkoznivaló azon, hogy ki is tartott 1985 őszéig, vagyis barátom életútján egészen annak a Góré-dűlő-beli/Rab-kerti faházba történő kiköltözéséig rajta ácsorgott ez a kültelki életről (emlékezve? újra vesztét érezve?) ordenáré szavakkal vélekedő teremtés.

Jóllehet az Irén-kapcsolat temporálisan teljes, jellegében azonban mindössze hozzávetőleges feltérképezésével a kijelölt és jellemzésfeladatként ugyancsak nyomasztóan előttem magasodó másfél évtizedből jóformán csak két és fél évet (a kertbe költözésig terjedő időszakot) villantottam fel Killer Laci életéből, egyelőre mégsem haladhatok mondásilag tovább. (Más részletre téi'ek át.) A folytatás, ami Neked, jól tudom, nem az elemi információközlés, csupán a gyónó rekonstrukció és megidézés szintjén lehet fontos (mint bármi más, amit kiejtek előtted a számon ebben a témakörben) (csakúgy, mint egyebekkel összefüggésben), nemcsak elkerülhetetlennek tűnik innentől fogva, biztosíthatlak: az is lett, Péter Bátyám.

Nos, kérlek szépen. A kert, amely aligha megfogható és kétségkívül monoton módon valamennyi, a továbbiakban említendő történés (virtuális) kerethelyszínévé növekedett fel (ezekről majd a maguk helyén szólnék), önmagában csinos környezetet jelenített meg. A város határkerületében helyezkedett el, a labirintusszerű földutak sokaságában megbúvó Gyöngyvessző utcában.

(Itt meg kell jegyeznem, hogy ez a Gyöngyvessző szó tárgyalásom menetében egyáltalán nem amolyan beszélő névként szerepel, pedig ugyancsak kínálkozna az összefüggések rendjében az efféle frivol összecsengés. Hasonlót tudok mondani Sűrű Annát illetően is, ámbár itt - igaz, a hölgyeményt, ezen megjelöléssel együtt az élet diktálta - hajlanék rá, hogy örüljek annak, milyen nagyszabású jelképességet rejthet magában az a gondolattársítás, hogy ő az átlagosnál testesebb, sűrűbb ködalakként, látomásos ábraként lobban fel Killer Laci meg az én, a barátoméval nem kis mértékben közös tudatom vagy értelmi eszközökkel megközelíthetetlen, nem túlzottan uralható, titokzatos működésű kedélyem horizontvonalán.)

Ez a földes-gyepes Gyöngyvessző utca, amely mellesleg nemcsak ott feküdt (így, enyhe germanizmust alkalmazva), hanem mindmáig ott is fekszik, ahol. Jellemző, környülállásai cirka másfél évtized időkiterjedésében valamelyest változtak ugyan, de túlzottan elhalványult, végleg múltba vesző jelenséget nem kell felidézni, amikor róla beszélek. Akár ki is sétálhatnék, hogy friss benyomásaimat adjam aztán elő általános-tárgyias leírásként, egy valami tart vissza ettől: a januári hideg. Meg aztán: nincs még másfél hónapja sem annak a végzetes december 8-ának. Meg aztán: még a végén újból észrevételeznék ott valamit, olyasmit, amiről már barátom életeiben sem tudtam biztonsággal eldönteni, vajon tényleg látom, érzékelem, befogadom és élem-e? Nem könnyű ám a helyzet, Péter Bátyám!

539