Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Zsávolya Zoltán: Hollandi bolygó

tatja fel barátunkat; szóval valóban megdöbbentő' szűkösséggel szabja meg Killer Lacinak a klasszikus műveltség studírozási birodalmából amúgy is ingadozó léptekkel kihasított mozgásterét - tudatosítható hirtelen tárgyszerűséggel a nő.

P. Wandára gondolható itt, a nembe liségben, legelsősorban, ez a sajnálatos baleset folytán elhunyt mozizó tenager természetesen előttünk lebeg a maga légiessé tisztuló halálszimbolikájával, iskolából kicsapató hatású jellegével, de bízvást említhető Irén is, aki szintén nem segített valakit a declinatiókhoz, egyéb iskolás kötelmek teljesítéséhez egy fikarcnyival sem közelebb. És - csupán az igazán fontosakra szorítkozva - megemlíthető lenne még Hősugárzó, valamint Sűrű Anna, de, Péter Bácsi, nem térnék ki akkor tovább a vállalt feladat elől, miszerint Irén felé kell forduljak.

Ámbátor Irén a közösségi-etikai hiányosságai felől volna jobban megközelíthető, amire még majd, azt hiszem, teszek is kísérletet, mindazonáltal meglevőségei sem érdektelenek egy rövid, ám annál kifejezőbb karakterisztika keretében. Eszerint koravén, sunyi szopórém volt ő a maga fénykorában. Panelgettóban lakott eredendően, és annak ellenére, hogy globalice mérsékelten kerekded formákkal rendelkezett, eleinte semmi nem mutatott nála a szexuális karrier lehetőségére. Ha csak az a voltaképpen megdöbbentő tény nem fordította a szemlélőt ebbe az irányba, mennyire asszonyosan megereszkedett melleket mutatott fel már tizenhat esztendősen. (Bárhogy értékeli az ember, tagadhatatlanul az előrevetítettség, vagy akár az elővételezés állapot- jának óhatatlan jeleként fejthető meg az ilyesmi, mármint: ilyen fiatalon az ilyesmi. Olyan ez, mintha máris megesett volna minden - ami még talán, mégsem egészen...) Ugylehet, eme, ha másról nem, legalábbis érettségről, gyakorlati életbölcsességről tanúskodó attribútum megléte, netán az ökonómiai erkölcsi kódex még legelemibb szabályainak is eléggé nagyvonalú kezelése tette, mindenesetre Irén már ’83 elejére hatékony állandósággal privatizélte, Killer Lacin keresztül, az amerikás nagynéni lakását. Ismerve barátunk legendás nőcentrikusságát

, semmi meglepőt nem szabad persze találni abban, hogy nem tudott és nem is akart ellenállni a kísértésnek. Bizonyára Te is megbocsátasz neki, Péter Bátyám!

Mert: mi is a helyzet? Nézzük csak. Adva van egy apa Nyíregyházán, egy apa meg egy anya a Kun Béla lakótelepen. Mindaz, ami ők, vagyis ami nem ők, emelkedett stílben ilyeténképpen írható kőiül:

Pater familias est dominus familiae. Uxor domini est mater famiiias. Pater et mater, qui fdios fdiasque habent, parentes sunt.

Kétségtelenül szépen hangzana ez, csakhogy valójában mi történik?:

Non solum liberi, séd etiam servi in família, uivunt.

Hát - és éppen ez az! -: Irén. Mint a család rabszolgája, haszonállata, részeges öregének céltáblája, odakint, a Kun Bélán. Mint - hogy ne utaljak másra - a távfűtés fennakadási gondjait elszenvedő, azokat időnként a szaty- ros lakótársakkal a liftre várván megtárgyalni kényszerülő alany. Erre varrj gombot, Péter Bátyám!

Bejött ő ezért a központi fekvésű Park-udvarbeli házba, amilyen gyakran csak bírt, majd beköltözött oda, amint megtehette, márpedig ez a karácsonyra megérlelődött elhatározásától számítva viszonylag hamar összejött neki. Hozzásegítette ehhez - meglehet, szégyentelen így kimondani, de ez az igazság 538