Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
felette. A rabságban való élvezettalálás, a gyönyör és a kín együttes érzése több Dosztojevszkij-regényalak jellemzője, több hős is átéli azt, amikor az esztétikai érzés az etikai fölé emelkedik, egészen az amoralitásig. Gondoljunk csak a Feljegyzések az egérlyukból hősének magatartására! Ugyanakkor a gyötrődésben való gyönyörtalálás Alekszejjel kapcsolatban nemcsak a Krisztus-szerepet idézi fel bennünk, hanem ez a furcsa szerelmi érzés nála életpótlékot is jelent. És Alekszej, a krisztusi szerepet felvállalva, a világ megváltására készül. Amikor elindul megváltó útjára, kilép determinált társadalmi helyzetéből - hiszen a hétköznapokban ő csak egy tanító -, hogy a káoszból kozmoszt teremtsen a játék világába való belépéssel. „Az út valójában rítus, amely átvezet a profánból a szentbe, a halálból az életbe, az emberiből az istenibe.”15 Azonban Alekszej-Krisztusnak ezzel a megváltó útjával a sors iróniája következtében nem az embert, hanem az ördögben lakozó embert kell megmentenie. Ugyanis Polina csak Alekszej számára ördög, a többi szereplő szemében teljesen kiszolgáltatott ember, Des Grieux márki megalázottja, akinek Polina és az ő mostohaapja, a tábornok rengeteg pénzzel tartozik. Ezért Alekszej útja a szerencsejáték világába kell, hogy vezessen, ahol Polina számára pénzt nyerhet. így, ha Alekszej szemében Polina az ördög, akkor Polina számára Des Grieux a metafizikai rossz. Akisregényben tehát az, hogy ki kit lát ördögnek, teljesen szubjektív. Ez a szubjektív megítélés, valamint Alekszej Krisztus-mivolta még egy problémát felvet: a profanizáció problémáját. Ugyanis mind a Krisztus-szerep, mind az ördög-mivolt a kisregényben csak sekélyes, profanizált formában lehet jelen, így a megváltásra is csak kísérlet történhet. A profanizáció mértéke olyan fokú, hogy Alekszej-Krisztus nem más eszközzel próbálja meg a megváltást, mint a pénzzel, amely eszköz a bibliai párhuzam alapján semmiképpen nem a megváltást, hanem a júdási árulást asszociálja, és amely eszközzel a megváltás is sikertelen marad. Ugyanakkor azzal, hogy Alekszej a pénzzel a játékkaszinóban akarja beteljesíteni a megváltást, itt akarja felépíteni a kozmoszt, magát a mitikus szférát is profani- zálja. Míg a mítoszokban valamely szent helyen, templomban, hegyen, és valamely istennek áldozva találják meg a hősök a kozmoszteremtés lehetőségét, addig Alekszej a kaszinóban próbálja megteremteni azt. A kaszinóban azonban nem másnak, mint Mammonnak, a pénz istenének áldoznak, amely hely így a szent helynek nemcsak profanizált változatává, de bűnös hellyé is degradálódik. Ugyanakkor az ördög-mivolt is a profanizálódást mutatja, mert a Polina és a Des Grieux által képviselt ördögszerep mindig csak egy szereplő szubjektív érzéseit fejezi ki, de az ördög azelőtt az egy ember előtt is emberalakban jelenik meg. Emellett az ördögszerep - ugyanúgy, mint a Krisztus-mivolt - a szféra pro- fanizációját is maga után vonja. Ennek megfelelően Polina nem Jeruzsálem hegyén, hanem annak egy degradált változatán, a Schlangenbergen kísérti meg Alekszej-Krisztust, amely helynévben azonban - felkeltendő a biblia asszociációit - mégis ott szerepel a Berg - hegy szó. így a szereplők szakralizáltsága és a szférák szentsége egyszerre kérdőjeleződik meg a kisregényben. Azonban Alekszej nemcsak Krisztusnak, hanem mesehősnek is tekinthető akkor, amikor elindul a kaszinóba. Olyan mesehősnek, aki a szó szoros értelmében szerencsét próbál azáltal, hogy éppen a szerencsejáték világával méri 57
