Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Méhes Károly: Fellépés otthon
napomra, be van ígérve, akkor beújítok egyet. Valami sztárvárszos szar nincsen? - kérdezte a fejpántos, akit teljesen hatása alá vont a művészi élmény.- Van a csávónak minden, mint a szemét. Győzzél válogatni. Ne tapizz már, bazdmeg, buzi vagy megint?- Na, akkor most én mutatok valamit. Hálást, dobtok tóle, az kurva élet - állt fel szép lassan a borostás. Elkezdte kioldani a nadrágszíját, kigombolta a nadrágját, lehúzta a cipzárt. A sísapkás felnyerített.- Mi van, ma mindenki buznyák? Húzzál már innét! A borostás azonban nem szólt, csak szép lassan leeresztette a farmerjét, majd letolta az alsógatyáját is. A pucér fenekére két egymásra kancsalító szempár volt tetoválva. A másik két srác valóban eldobta magát a röhögéstől.- Ilyen nincs! Ekkora kretén! Beszarás!- A csajok megvesznek érte! - csigázta tovább a kedélyeket a borostás. Abban a pillanatban a vonat hatalmasat fékezett, és a borostás csupasz üleppel Zách Gedeon ölében landolt. Megkapaszkodni sem tudott, csupán a fűtés alumínium-kallantyúját rántotta maga felé.- Bocs, papa! - próbált feltápászkodni a rángatózó vagonban.- De kérem! - kiáltott a nyugállományú művész, és azon erőlködött, hogy lelökje magáról a borostást.- Kolbász segge mindent lát! - üvöltött a másik kettő' fetrengve. A fiú végre összeszedte magát és komótosan felöltözött.- Nem kell pánikolni, öreg - fűzte tovább a szót mindig csak vidáman. Koca, megvan a pia?- Nyugi - felelte a pomponos, és a bőrtáskájából a nyakukat az ujjai közé akasztva sörösüvegeket szedett elő', majd a táska legaljáról egy vodkát is.- Mi ez? Gorbacsov? Remélem nem zsozsóért vetted!- Naná, még fizetek is a Gorbiért, mi? Ezek megint oltári jót röhögtek.- Ne, papa - nyújtotta Zách Gedeon felé az üveget a borostás -, húzza meg.- Nem kérek. Köszönöm.- Fel van kapva a víz, vagy mi? Nem kéne.- Kérem, semmi sincs felkapva. A vodka... nekem túl erős.- Akkor egy sört. A barátságra. Zách Gedeon sört se szokott inni, ha már alkohol, akkor Chivas Regal vagy Calvados, dehát ilyen nevekkel hogy is mert volna előhozakodni, még megkérdeznék ezek a jómadarak, miféle énekesekről dumál. Mégis, ez az egész valahogy a maga ordenáréságában tetszett neki. Szinte hálát adott, hogy itt lehet, láthatja mindezt, milyen is manapság az élet. Egy vonatút, ugyebár. Hiszen derék barátai valószínűleg nem az ő kedvéért produkálják magukat, csupán az idejüket töltik, úgy, ahogy máskor is szokták. S lám, most ez néki is megadatott, nyolcvan évesen. Ezt is Ürömnek köszönheti, ha ők nem hívják, otthon kotlana, az öregszagú, homályos lakásban, ahonnan már a szellemek is kihaltak. A borostás leütötte az üveg kupakját az asztalka szélén. 528
