Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Méhes Károly: Fellépés otthon
Ittak. A sör meleg volt, Zách Gedeon félrenyelt, köhögnie kellett, közben kilötyögtette az italt az ingére.- Ez sem okés, papa? Zách Gedeon még nem tudott válaszolni, csak a kezével integetett, dehogy nem, minden tökéletesen okés. A fejpántos farmerzsdekijének felső zsebéből kártyát halászott elő.- Zsuga?- Csapjunk a lapok közé. Osszál a papának is - rendelkezett a borostás. Az öreg színész aprókat bólogatott, szemét az ablak vonzotta, szerette volna a fénylő göröngyöket szemlélni, mint eddig is, a sovány, még csak álmukból felvert fákat, a mélyedésekben szégyenkezve megbújó, fehérségüket vesztett hófoltokat. Hirtelen jólesett volna megérkeznie Ürömre, ahogy magában mondta: hazatérni. Valaki a combjára csapott.- Fogja már a lapjait, az istenit, mind lepotyog! - harciaskodott a sísapkás. A gorbacsovos üveg másodszor, majd harmadszor is körbejárt.- Anyád pont hu! - minden egyes eldobott és felvett lap mellé ezt a megjegyzést fűzte a borostás. Zách Gedeon sejtette, hogy ez is afféle modem kifejezés, amit ő már sose ért meg. Ez nem is érdekelte. De szeretett volna a három arc mögé látni. Színészként meg volt győződve róla, hogy ami itt a szeme előtt zajlik alapvetően mégiscsak játék, és ahogy kinéznek, csupán jelmez. Nem, ők nem, ők nem lehetnek ennyire ilyenek! Miután az első két partit megnyerte, és begyűjtötte a néhány „bazdmeg- gel” kistafírozott elismerő morgásokat, félve megkérdezte:- Az urak, ha nem tolakodó az érdeklődésem, mivel foglalkoznak?- Verjük a blattot! - nyerített fel a fejpántos.- Ezt bátorkodtam észrevenni. Úgy értettem, amúgy, amikor nem verik a blattot.- Akkor meg verünk mást, bassza ki - sziszegett a borostás, mert sehogy sem akart neki összejönni a huszonegy.- Papa, ne variózzon annyit - intette a sísapkás. - Húz, rak, húz, rak. Mint a gép.- Úgyis mindig nyer. Nem jól van így. Szedjen vissza kicsit! Az agg színész ismételten mély levegőt vett a nagy elhatározásra, hogy megszólal.- Kérhetném, hogy ne hívjanak papának? Igaz, öreg vagyok már, de...- Mért, minek kell magát hívni... papa?- Nekem, kérem szépen, Zách Gedeon a becsületes nevem - mondta ki, mint valami nagy titkot. Lopva körbenézett, van-e valami hatása.- Na, papa, ha ilyen báró neve van, akkor virítson. Fogadjunk, huszonegye van megint.- Kivételesen besokaltam. Nem hallották soha a nevemet, kérem, ugye nem?- Mi a fasznak hallottuk volna, nem maga a Torgyán Józsi, vagy mi! - humorizált a fejpántos, és ezzel osztatlan sikert aratott. Zách Gedeon elkedvetlenedett. Már éppen azon volt, hogy felemlegeti híres filmjeit, amik annak idején országos népszerűséget és a Kossuth-díjat 529
