Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Méhes Károly: Fellépés otthon

ván, a baljós történelmi félmúlt megidézése lenne, ha a nagy nehezen újjá- teremtődó' hagyományt az ő nevével fémjeleznék.

Azonban úgy látszik, a nyolcvanadik születésnapjáról mégse feledkeztek meg. Felesége és lánya halála után mint egy korty víz, úgy kellett már számára egy kis odafigyelés, egy kis siker, így aztán azonnal és express válaszolt a polgármesternek (aki ráadásul - hivatkozott rá - anyai ágon rokona, bár ő már nem tudja kibogozni, hogyan s miként), hogy személyes felköszöntése mellett szívesen szaval és tart egy rövid beszédet Üröm millenniumi ünnepségén, ahol az ezer évet jelképező zászlót is átadják. Azt javasolta, hogy Ady Endrétől a Hunn, új legenda című verset mondaná el, hiszen - „beli szomorú dolog” - ez a néhány sor aktuálisabb most, mint megírása pillanatában.

Kellemes tavaszi időben indult útnak. Az ősz hajú taxis, aki az első pillanatban felismerte, elcipelte a táskáját a vagonig, buzgón művész urazta, két filmet is említett, amit a kedvencei közé sorolt, igaz, Zách Gedeon az egyikben nem is játszott, bár szó ami szó, volt idő, amikor ritkaságszámba ment az olyan film, amiben ő ne alakított volna kulákot vagy császári udvari kamarást.

Agyász és saját nyavalyái miatt legalább két éve nem mozdult ki a városból, és most úgy merült el a tájban, mintha álomban utazna. Közvetlenül a vasúti töltés mellett, az árokban még meg-megbújt néhány szennyes hófolt, de a frissen szántott föld már elevenen hullámzott, az ekék kifordította göröngyök barnán csillogtak a napfényben. A távolban falvak körvonalai rajzolódtak ki, középütt a templomtoronnyal, s ahogy a sok előre hajoló szemlélődéstől elfáradt derékkal hátradőlt a zsíros műbőrülésen, és egy pillanatra lehunyta a szemét, harangozást is vélt hallani.

A harmadik állomáson sokan szálltak fel, dehát ezt ismerte, így volt ez, amióta világ a világ, ez a vonat azokat gyűjti össze, akik Királyújvárra igyekeznek, ott aztán kiürülnek a kupék. Ürömben egy-két ember szokott le- szállni.

A fülke ajtaját felrántották, benézett egy borostás fickó.- Tetves banda, ide, van hely! - szólt hátra a folyosóra. 0 maga lezuhant az egyik ülésre, majd kisvártatva még kettő fiatalember érkezett. Az egyiken sísapka volt, a másikon csak fejpánt. De amelyik sapkát viselt, ujjatlan pólóban virított, csak egy pufimellényt húzott még fel, bizonyára azért, hogy bárki megcsodálhassa vaskos karján a tetoválásokat. „Üss!”,, meg „Szeretlek Ica”, hol vannak már azok a bumfordi bájjal megáldott régi idők, netán a horgony, vagy a sellőlány! Zách Gedeon odapislogott, s látta, hogy csalafinta vonalvezetéssel tekerőző villogó szemű, tátott szájú, méregfogakkal riogató kígyó domborodik a férfi bőrén, ráadásul a kígyó teste vetette hurkokon egy kard csúszik át. A könyök felett és a csuklónál is egy-egy sorminta díszelgett. A bal felkarját is kidekoráltatta, mert a másik két útitárs épp azon álmélkodott, milyen jól sikerült az a munka is.- Bazdmeg, ez nagyon király - rajongott a fejpántos. - Mennyi volt?- Tizenöt rugó. Nem vészes.- Mi az anyám töke ez, betmen? - kérdezte a borostás, aki a vizsgálódás idejére levette a lábát a szemközti ülésről.- Naná, majd a Demjén Rózsi, nagyon hülye.- Én is nyomok egy ilyet, az tuti. Muttertől úgyis kapok pénzt a szüli527