Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Gyürky Katalin: Játékok és tükrök
A játékban, vagyis a mű megalkotásában Dosztojevszkij egyrészt úgy oldódik fel, hogy a kezdeményezés feladatát a hősének, a kisregénybeli szerencsejátékosnak adja át. Ezt mutatja a kisregény alcíme is: „Egy fiatalember feljegyzései". Innentől kezdve a játék problémája narratológiai probléma is. Ugyanis, ahogy arra Bahtyin rámutatott „a szerző önmagának, vagyis saját látókörének nem tart fenn egyetlen lényeges meghatározást, egyetlen ismérvet, a hős egyetlen vonását sem: mindent a hős világképébe emel, mindent a hős tudatának olvasztótégelyébe hajít.”11 Azonban a hős, aki ilyen módon megkapja a kezdeményezés jogát, maga is játékos, akinek ismét át kell adnia ezt a jogot a Dosztojevszkij művészi játéka által teremtett kis regénybeli szerencsejátéknak. Ez pedig az a játéktípus, amely erre a kezdeményezés-átvételre a legalkalmasabb, ugyanis a szerencsejáték függetleníti magát a leginkább - a bevezetésben említettek miatt - a játékos, itt már nem Dosztojevszkij, hanem a regényhős, Alekszej kezdeményezése alól. Ha a szerző alárendelődik a hőse tudatának, ha a hős aláveti magát a szerencsejáték uralmának, akkor ebben az összefüggésben a szerencsejáték a kisregény egész cselekményvezetését meghatározó ciklicitásnak adja át a kezdeményezési jogot, amely ciklicitás a játék és az élet váltakozásával egyenlő, így a szereplők hol az élet, hol a játék szférájában vannak jelen. Hogy melyik szféra a kívánt, azt a ciklicitásban részt vevő személyek viszonyai határozzák meg. Különösen így van ez a főhős, Alekszej Ivanovics és szerelme, Polina Alek- szandrovna kapcsolatát illetően. Alekszejnek Polinával kapcsolatos szerelmi érzései és vallomásai az élet szférájában, valamint a nő mentését szolgáló rulettezése a játék világában váltakoznak egymással, a két szféra állandó körforgása, és az azokhoz való visszatérés fejezeteként kimutatható a cselekményben. Különösen élesen ez az első négy fejezetben válik el egymástól. Emellett a váltakozás mellett a játék behatol az életbe, az élet pedig rányomja bélyegét a játékra. Alekszejjel és Polinával az első fejezetben az élet szférájában találkozunk, ahol Alekszej vallomása rávilágít a köztük lévő nem hétköznapi szerelmi viszonyra. Alekszej ugyanis önmagát állandóan Polina rabszolgájának nevezi, egyik vallomásában ezt így fejezi ki: „Azt hiszem, mindeddig olyanfélének tekintett engem, mint az ókori császárnő a rabszolgáját, akinek jelenlétében nyugodtan le is vetkőzhetett, mert a rabszolgát nem tartotta embernek. Igen, ő sokszor nem tekintett engem embernek.”12 Ez a nő annyira hatással van Alekszejre, hogy a hős az első szerelmi vallomása után így gondolkodik: „Pedig, esküszöm mindenre, ami szent, hogyha ott, a Schlangenbergen azt mondja nekem: »Ugorjon le« - én tüstént leugrottam volna, boldogan, gyönyörűséggel.”13 így Alekszej önként vállalná azt, amit Lukács evangéliumában az ördög kér Krisztustól a harmadik megkísérlés alkalmával: „Azután Jeruzsálembe vivé őt és a templom ormára állítván mondá néki: »Ha Isten fia vagy, vesd alá magad innét!«”14 Tehát Alekszej szemében Polina maga a démoni nő, az ördög, akiért Alekszej önként feláldozza magát, és élvezetet talál abban, hogy a nő uralkodik 56
